Búcsú 2001 | Búcsú 2000 | Pünkösd | Program


P. Márk József:

Csíksomlyói búcsú. A kegyhely

A legdrágább kincs: a kegyszobor, Szûz Mária kegyszobra Csíksomlyó legértékesebb mûkincse. Azt modják róla, hogy a világon a legnagyobb kegyszobor. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából van faragva, gipsszel és festékkel bevonva. Az idõk folyamán volt újrafestve, amelyet mutat a lekopott helyeken a festékréteg. Századunkban már tiltva volt, ma is tilos bármilyen módosítás vagy festés a kegyszobron. Keletkezésérõl nincs történelmi igazoló irat. Megsemmisült a tatárpusztítások alkalmával. Szakértõi vizsgálat alapján próbálnak a tudósok véleményt alkotni eredetérõl. Stílusából ítélve, közép-európai reneszánsz alkotás. Keletkezését az 1510–1520-as évekre teszik. (Dr. Balogh Jolán). Ebben a korban élt és mûködött, sõt faragászati iskolát tartott fenn Nagyszebenben és Brassóban Veit Stoss alkotómûvész. Úgy ítélik, lehet, hogy az õ vagy növendékeinek a mûve. De van egy közelebbi feltételezés is: megtörténhet, hogy a kegyszobor faragója egy csíksomlyói ferences tanító vagy növendék. Ti. Csíksomlyón a barátoknak volt faragó- és festõmûhelye abban az idõben. Késõbb is fennállt ez az intézmény, amelyet akkori kifejezéssel képíróiskolának neveztek. Ezen elméletnek tartói arra hivatkoznak, hogy a Madonnának székely leány arca van. Fiatal lány-arc. Köztudott dolog, hogy a németországi templomok Mária-szobrai középkorú nõt ábrázolnak. Azt is sejtetik a kutatók, hogy semmiféle név vagy megjegyzés nincs a kegyszobron. Egy ferences testvértõl kitellett, hogy alázatosságból nevét elhallgatta. Dr. Balogh Jolán mûértõ párhuzamot von abban a korban keletkezett, a csíki templomokban található Madonna-szobrok és -festmények stílusa között. Hasonlóság alapján állítja, hogy Csíkban kellett léteznie egy faragó–festõ iskolának. A legvalószínûbb, Csíksomlyón. A moldvai csángómagyarok között is fennmaradt egy hagyomány, amely szerint a kegyszobor Bizáncból került volna Bákóba, onnan menekítették a török invázió elõl Csíksomlyóra. Ez a legvalószínûtlenebb hagyomány. Ebben az esetben bizánci stílus jellemezné a szobrot. Arra hivatkoznak: azért járnak a moldvai csángók a pünkösdi búcsúra, mert tõlük került Somlyóra a kegyszobor. Valójában a somlyói ferencesek missziós tevékenységének a következménye a szorosabb kapcsolat a barátokkal. Hiszen a Moldva és a Szeret összefolyásánál, majd késõbb Bákó városában kolostoruk volt a somlyói ferenceseknek, hosszú idõn át. A XVII–XVIII. században, sõt azután is, rendszeresen átjártak a ferencesek a Kárpátokon, a csángó falvakba, lelkiekben való ellátásra, a hitben való megtartásra.

Mit ábrázol a kegyszobor?

A „Napba öltözött Asszonyt". (Sz. János ap. Jelenések, 1, 1.)

Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szûz Mária istenanyaságát. A középkorban megismétlõdött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Szeged, 1943.) A katolikus alkotómûvészek ebben a korban mintegy hitvallásnak szánták a Szûz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a gyermek Jézussal, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévõ hold képébe egy torz emberarc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szûz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynõként is ábrázolja alkotója: fején királynõi koronával, jobb kezében jogarral. A kegyszobor, Mária és Jézus fején lévõ koronákról megjegyezzük, hogy ezen eredeti koronákon kívül a XVIII. század végén, Batthyány Ignác erdélyi megyéspüspök ezüst koronákat készíttetett, és attól fogva legalább 150 éven át ezen ezüst koronák díszítették a Mária és Jézus fejét. Most a kolostor kincstárában õrzik az értékes ereklyéket. Megjegyezzük, hogy Batthyány Ignác püspököt az indította a fenti jótéteményre, hogy kérésére, a Szûzanya közbenjárására meggyógyult fájós lába. A fogadalmi emlékek tábláján a nagy ezüst lábforma a nagy püspök adománya, gyógyulásának emlékére. Ugyancsak Batthyány püspök az, aki a somlyói barátok kérésére alapos vizsgálatot rendelt el a Szûz Anya kegyhelyén történt csodákról, csodás gyógyulásokról (1798-ban) és Csudákkal jeleskedõ segítõ Mária címet adta a kegyszobornak. (P. Boros Fortunát OFM: Csíksomlyó, a Kegyhely címû könyve, 64. oldal.) Még igen sok csodás esemény és imameghallgatás van leírva az említett könyvben, amit nem kívánunk mind felsorolni. Néhány jellemzõ csodát, imameghallgatást vagy éppen legendás eseményt mégis megemlítünk. Valamikor a XVI–XVII. században a Szûzanya fején lévõ koronát kétfelõl két angyal tartotta kezében, a fejtõl kb. 20–25 cm magasan. Amikor az angyalok ráengedték a kegyszobor fejére a koronát, valami katasztrófa fenyegette a kolostor lakóit vagy a népet. Ez be is következett. – Amikor a hívek úgy látták, hogy szomorú Madonna arca, ugyancsak valami vészt vagy háborút jelzett. Az 1626-os években egy jezsuita misszionárius Somlyóra jött, és itt beszélték a népek, mi történt a közelmúltban: Szentmise közben fehér ködgomolyag jött ki a sekrestyébõl, körözött a kegyszobor fölött és néhány kör után a templomban lévõ hívek fölé szállt és ott eloszlott. Természetesen, a hívek nagyon megrémültek. Az nincs följegyezve, hogy mit jelentett ez a látvány. – 1746. december 26-án és 1747. január 8-án – mindkét esetben ugyanaz a jelenet történt. A szentmise alatt a Szûzanya karján lévõ kis Jézus kezében fellángolt a toll-díszvirág. Sokáig lángolt és azután kialudt. A hívek azt hitték, hogy a gyertyától meggyúlt a kegyszobor. A jelenet után megvizsgálták, de a kis Jézus kezében lévõ toll-díszvirágon vagy a kezén a perzselésnek még nyomait sem találták. Ezt az eseményt hivatalos kivizsgálás követte az egyház részérõl, a plébános, a gondnok és több szemtanú bizonyításával. (Losteiner: Chronologia 556. p.) Az 1661-es tatár–török pusztítás alkalmával a kegyszobrot nem sikerült elrejteni, amit bizonyít a következõ legendás történet: a tatár pusztítók behatolva a kolostor falai mögé, felgyújtották a templomot és a vele egy födél alatt lévõ kolostort. A kolostor udvarába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erõseket kímélték meg, akiket rabságba hurcoltak. A templomban elrejtõzött nép a kegyszoborhoz menekült, és könyörgött a szent Szûzhöz, hogy védje meg õket. A tatár vezér látta, hogyan bújnak a kegyszoborhoz az emberek, gondolta, hogy ez a szobor valami nagy kincs lehet. Elhatározta elszállítását. De amikor szekérre tetette, négy, hat, de nyolc ökör sem tudta megmozdítani a szekeret. Akkor ledobatta a szobrot és kardjával hozzávágott. (A kegyszobor nyakán és homlokán most is látható a vágás és karcolás helye.) A tatár vezérnek karja megbénult, és erre megrémülve, elmenekült. Tehát a kegyszobor a felgyújtott templomban volt. Tûznek vagy füstnek nyoma sincs rajta. Hát ez nem nagy csoda? Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor elõtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küszködõ emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikbõl. Ennek emlékét hirdeti a fogadalmi tárgyak táblája a nagy oltár fölött. Lent pedig, 1945-tõl napjainkig, a márványtáblák tömkelege. Mind megannyi bizonyítéka, hogy mindenki, aki hittel és bizalommal kéri a Boldogságos Szûz Mária segítségét, meghallgatásra talál. Ebben van a kegyhely csodálatos varázsa.

A kegyszobor érintése, simogatása

Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral vagy a történelemmel kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban. Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel jár és hatásos eszköz, hogy a Szûzanya meghallgassa a hívõ kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdes-ban, ahol a barlangnál lévõ Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, annyira magasba van helyezve, az alatta lévõ sziklát simogatják.

Bálint Sándor, a népi szokások, hagyományok kutatója és ismerõje a következõ, az egyház által is elfogadott magyarázatát adja ennek a gyakorlatnak. (Sacra Hungaria, 102–103. o.) „A dolgok, kultikus szertartás által már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentelménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás, meg a belõle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlõ erejük van. A különbözõ tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az egyház tehát a régiek szimbolikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, mûvészetében és liturgiarendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az egyházban a szentelmények (vízszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...). A szentelmények át- meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal." Ezért van az, hogy a búcsújáró helyeken megszenteltetik a pappal kegytárgyaikat (rózsafüzért, imakönyvet, vallásos érmeiket), elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy érzik és úgy tudják, hogy a szentelménybõl és kegyszoborhoz érintett tárgyakból misztikus kegyelem árad rájuk és mindazokra, akiknek otthon átadják. Nagyon sokszor magukkal viszik a búcsúra otthon maradt betegeik ruháit, tárgyait, hozzáérintik a kegyszoborhoz, és a Szûzanyának ajánlják õket. A hívõ keresztény tudatában van annak az igazságnak, hogy Szûz Mária, Jézus Anyja közben tud járni Szent Fiánál az égben, teljesíteni tudja kéréseiket. Az imameghallgatásnak egyetlen titka az erõs hitben és fenntartás nélküli bizalomban rejlik. Az emberben lévõ misztikum, amellyel kéri és fogadja az Istentõl jövõ jelzéseket, kegyelmeket, olyan tényezõ, amelyet a mai fejlett tudomány és technika sem tud megmagyarázni vagy túllicitálni. Nagy titok az ember, még nagyobb titok az ember szellemi világa. Milyen nagy jelentõséget tulajdonítanak a kegyszoborhoz érintett szentkép erejének álljon itt a következõ feljegyzett történet: 1749 júniusában Szentiványi Mihály felesége, Boros Zsuzsanna Lövéte mellett, a kiruji fürdõben tartózkodott unokáival. Néhány nap múlva a harmadik unoka, Tamás, aki kb. 7 éves lehetett, mindenki megrökönyödésére, hirtelen meghalt. A szerencsétlen nagyanya tanács és remény nélkül állt a rengeteg erdõ közepén. Környezetét megkérte, menjenek Lövétére, és a halott gyermek részére hozzanak koporsót. Õ pedig bement a halott gyermekhez és imakönyvébõl kivette a boldogságos Szûz csíksomlyói képét, rátette a halott gyermek testére és térdre borulva, kérte a Szûz közbenjárását. Három óra múlva a körülállók nagy rémületére a halott gyermek felébredt. A nagyanya hírvivõ útján értesítette a Szebenben tartózkodó édesanyát és kérte, hogy hálából, készíttessen akkora emléktárgyat ezüstbõl, mint amekkora az az imakönyv volt, amelybõl kivette a képet. El is készíttette, és átadta egy ferences atyának, aki elhozta Somlyóra. (Losteiner: Chronologia 559 p.)

Különös szokások

A hívek a búcsújáró helyrõl szentelményeket szoktak magukkal vinni: önmaguknak oltalmazó emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, kegyelmi ajándékul. A szegedi búcsúsok induláskor Máriaradnán zöld ágat törnek és visznek kezükben, ami azt jelképezi, hogy lelkük mintegy kivirágzott kegyelemben, a búcsújárás alkalmával. Ugyanezt elmondhatjuk a csíksomlyói búcsúsokról is: a zarándokok nyírfaágat visznek magukkal. Kezükben, csomagjukon, tarisznyájukon, újabban a személygépkocsit, sõt az autóbuszt is, amelyen utaznak, zöld nyírfaággal díszítik föl. Honnan ez az õsi szokás, hogy éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Mi ezt a valószínû magyarázatot adjuk, amire a mai búcsús már nem is gondol: bizonyára 1567-ben a hargitai gyõzelem után, a hegyrõl való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyírfaágakkal díszítették gyõzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldell a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány: a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a „belsõ szobába", míg csak el nem hervad. Megszámlálják, hány levele van, és a családnak naponta annyi üdvözlégyet kell elmondania, ahány levél van az ágakon. Ezt az imát Szûz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél elhervad az ágról, megszûnik az imakötelezettség.

A búcsúfia rendszerint szentkép vagy éppen a kegykép másolata, olvasó, érem vagy valamely mûtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Az a bensõséges hiedelem vezérli õket, hogy a kegykép csodatevõ hatásából, segítõ erejébõl valami a búcsúfiába besugárzik. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik vagy szeretteiknek adományozzák. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítõ Mária velük van kegyelmével, áldásával. A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb. A mézeskalács valamikor kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelõdjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élõ hagyomány, hogy ezt a mesterséget a barátok találták ki. (Bálint S: Sacra Hung. 178–179. o.)

(Hargita Népe)

 

Pünkösdi zarándoklat Csíksomlyóra

– Szervezési és magatartási útmutató –

I. Csíksomlyó – Mária-kegyhely

Csíksomlyó õsi Mária-kegyhely. Búcsújáról már a XV. század elejétõl említés történik. A pünkösdi zarándoklat 1567 óta, vagyis a nagyerdei (tolvajosi) gyõztes csata után tartják, annak emlékére, hogy a csíki és gyergyói katolikusság elhárította szülõföldjétõl az erõszakos hittérítés veszélyét.

A fenti történelmi örökség folytán Csíksomlyón minden évben két búcsút tartanak a tavaszi, pünkösdszombati és az õszi Mária neve búcsút. A pünkösdi zarándoklat, a fent említett ok miatt, elsõsorban a katolikus székelység életének nagy eseménye. Ez azonban nem zárja ki az egész erdélyi katolikus magyarság, de más felekezeti testvéreink részvételét sem, amennyiben a hely szellemének tiszteletben tartása mellet, igaz hittel és jó szándékkal érkeznek ide, hogy az itt töltött órák, napok élménye hozzájáruljon lelki tisztulásukhoz, megújulásukhoz.

II. Zarándoklat

A zarándoklatnak az utóbbi idõben több formája alakult ki. Régi hagyomány szerint, közelebbi, de sok esetben távolabbi egyházközségek keresztaljai is gyalog teszik meg az utat Csíksomlyóra. A távolabbi vidékek búcsúsai ugyancsak szervezetten, társasgépkocsival vagy vonattal érkeznek Csíkszeredába és csupán a Szék útján fejlõdnek fel keresztaljába. Sokak szervezetlenül jönnek, egyéni kezdeményezés alapján. A külföldi zarándokok társas kirándulás keretében érkeznek. Azok a külföldi csoportok, akik valamely testvérvárosi vagy községi kapcsolatuk folytán jönnek a búcsúra, jól teszik, ha a nevezett testvéregyházközség keresztaljához csatlakoznak.

A kegyhelyig megtett útnak egy közös jellegzetessége van: a búcsújárókat egyöntetû lelkesedés és áhítat hatja át, amelyet a Szûzanyához való érkezés, a vele való találkozás öröme táplál. Ezért illõ, hogy az egész úton a keresztaljak vagy hasonló csoportok viselkedése – ahogy általában szokásban van – összhangban legyen a zarándoklat értelmével, végsõ céljával.

III. Otthoni elõkészületek

A búcsús csoportok csak alapos elõkészület után indulhatnak útnak. Lelkipásztoruk vezetésével ki kell jelölniük a zászlóvivõ férfiakat és nõket, a csengettyûs fiatalokat, az elõimádkozó és énekvezetõ híveket. Helyesen teszik, ha a menetoszlop elején a keresztalja helységjelzõ tábláját viszik. A tábla vivõit is ki kell választani.

Ha az egyházközség területén fúvószenekar létezik, ajánlatos felkérni, hogy kísérje el a keresztalját a búcsúra. Mûsorukat a különbözõ szent énekek dallamaiból kell összeállítani. Világi nótákat nem illik játszani.

Régi hagyományt õrizve, a szomszédos községek keresztaljai bevárják egymást, és a szokásos üdvözlet után együtt haladnak a kitûzött cél felé. A távolabbról indult keresztaljákat, amelyek a helységen átvonulnak, szép hagyomány ivóvízzel, esetleg kaláccsal megkínálni.

IV. Felvonulás

A kegytemplom elé érve, illetve a Kissomlyó nyergébe való felvonulás az érkezés sorrendjében történik. Kivételt képez a gyergyóalfalvi keresztalja, amelynek történelmi öröksége van a búcsú kezdetében. Ez a kegytemplom elõtt marad, és bevárja a kordon indulását, amelyben a szent jelvények és a fõpapság vonul. Elõttük felsorakozva vezeti a menetet föl a hegyre, a hagyományos úton.

A kegytemplomhoz érkezõ keresztaljákat harangszó köszönti, hangosbemondó tájékoztatja a továbbiakról és karszalagos rendezõk irányítják az elõzetesen kijelölt útvonal felé. A kötetlenül érkezõ búcsúsok az általuk jónak vélt irányban vonulnak fel a hegyre, vigyázva arra, hogy ne zavarják és ne akadályozzák a keresztalják útvonalát. Mindenkinek be kell tartania a rendezõk utasításait.

Megjegyzés: A búcsú napján reggel 6 órától gyónási és áldozási lehetõség van a sekrestyében vagy a kolostor négyszögû udvarában. Akik korábban érkeznek, igyekezzenek kihasználni ezt a lehetõséget.

A kegytemplomban külön õrség áll az oltár feljárójánál. A fölmenés a kegyszoborhoz jobbról balra történik. Ez az õrség vigyáz arra, hogy a Szûzanya kegyszobrához való fölmenetel csendben és rendben, nagyobb tolongás nélkül történjen. A kegytemplomba való be- és kivonulást úgy szervezik meg, hogy a templomhajó közepén vonuljanak elõre az újonnan jött búcsúsok és a padok két oldalán menjenek ki a templomból, helyet adva az újabb csoportoknak.

V. Kordon

A kordon megszervezése és felvonulása: mind a régebbi, mind a felújított búcsújárások rendjében megkülönböztetett szerepe volt és van a kordonnak, annak a mozgó kötélkeretnek, amelyet a csíkszeredai Márton Áron Fõgimnázium és a Segítõ Mária Gimnázium, népviseletbe öltözött diákjai visznek, tanáraik felügyelete mellett. A kordon hivatott arra, hogy biztonságos védelmet nyújtson a tradicionális egyházi jelvények (kisbazilika jelvénye, a labarum) hordozóinak és a papságnak.

A kordon összeállítása a következõképpen történik: elöl népviseletbe öltözött fiú viszi a kisbazilika-jelvényt. Mögötte két pár székely ruhás fiú és lány halad, utánuk a labarum, melyet e fent említett gimnáziumok 1–1 végzõs növendéke visz. Ezeket tanáraik jelölik ki érdemük szerint. A labarum után néhány ministráns gyermek, majd a papság következik. Az elmúlt évek tapasztalata alapján, de a rendtartás szempontjából is, fontos, hogy a kordonon belül csak liturgikus ruhába (legalább karingbe) öltözött papság vonuljon föl. A világi méltóságok, akik úgy akarnak részt venni a búcsús szentmisén, hogy a helyszínre a körmenettel vonulnak ki, nyomban a kordon után sorakozhatnak fel. Mellettük karszalagos kísérõk haladnak.

A kordon elõtt a következõ sorrendben foglalnak helyet a résztvevõk: legelöl a gyergyóalfalvi egyházközség keresztalja vagy annak képviselete. Utána a csíksomlyói passiójátékok testülete, saját zászlójukkal, majd a csíkszeredai Márton Áron Fõgimnázium és a Segítõ Mária Gimnázium vegyes kórusa (100–120 fõ), a különbözõ szerzetesnõk csoportjai és a jelen lévõ lovagrendek, megfelelõ sorrendben való felállításban. Végül következik a kordon és bezárja a menetet a világi méltóságok csoportja.

A kordon a kegytemplom elõtti térrõl délelõtt 10.45 órakor indul a Kissomlyó-hegyére, harangszó kíséretében. A Salvator-kápolnánál a diákok vegyes kara elénekli az Egészen szép vagy Mária éneket, amelyet fõpapi áldás követ. Ezek után továbbvonul a menet a Hármashalom-oltárhoz, a remetelak mögötti lemenõúton. Itt még egyszer eléneklik a diákok a fent említett Mária-éneket.

VI. Elhelyezkedés a Nyeregben

A Hármashalom-emelvény elõtti térségen, az oda érkezõ keresztalják a tájegységeket jelzõ táblák körüli, kordonnal bekerített területen helyezkednek el. Irányításukat a karszalagos rendezõk végzik. Minden keresztalja-vezetõ vigyázzon arra, hogy csoportjának tagjai a nekik kijelölt helyükön maradjanak és fõleg a kordonok közötti szabad utat ne torlaszolják el. Azok a keresztalják, melyek ragaszkodnak azon õsi szokáshoz, hogy a Salvator-kápolnához fölmenjenek, ezt megtehetik, de úgy, hogy a Szenvedõ-kápolna felõl érkezzenek és a remetelak mögött ereszkedjenek le a térségre. Onnan a karszalagos rendezõk irányítják tovább. Már a keresztalják megérkezésétõl lehet szentgyónást végezni. Ezt a tájegységek területei között kijelölt helyen kell keresni. A gyóntató pap hollétét fehér zászló jelzi. Az oltáremelvény a fõpapságnak, az együtt misézõ papságnak, a kegytemplom kórusának és a ministránsoknak van fenntartva. A zarándokoknak tartózkodniuk kell attól, hogy erre a térségre bármilyen ürüggyel is behatoljanak.

A búcsú szervezõi az oltártól hangosbeszélõn keresztül mindenrõl tájékoztatják a zarándokokat. A közérdekû tudnivalókon és a beérkezõ csoportok köszöntésén kívül, közös imák és szent énekek hangzanak el, amelybe a jelenlévõk is bekapcsolódnak. A szervezõk – munkájuk sokrétûségére való tekintettel – elvárják, hogy munkájuk közben ne zavarják. A szentmise elõtt és alatt tilos bármilyen magánjellegû hirdetést közölni. Az elõkészületi idõ és a szentmise alatt semmiféle zenekar vagy énekkar nem szerepelhet, hacsak a szervezõbizottságtól erre engedélyt nem kért és kapott.

A beérkezett keresztalják és csoportok mindvégig a helyükön maradnak és imádságos lélekkel várják a szentmise kezdetét. A vezetõk, egyháztanácsosok feladata, hogy felügyeljenek zarándokcsoportjuk viselkedésére: figyelmeztessék a hely szellemére, az esemény fenségességére és követeljék meg, hogy mindenki tartsa be az együttlét alapszabályait. A csíksomlyói búcsú minden résztvevõjét egyenlõ, ugyanolyan jogok és kötelességek illetik meg. Közös erõfeszítéssel elejét kell vennünk annak, hogy egész csoportok csatangoljanak az erdõben, ott szórakozzanak, tüzet gyújtsanak, és ezáltal a búcsús közönséget zavarják. Szemetet szétdobálni ugyancsak illetlenség a szent helyen. Váratlan zivatar, zápor vagy jéghullás esetén arra kell vigyázni, hogy pánik ne törjön ki, s mindenki önmaga védelmén kívül, segítsen a mozgássérülteken vagy az idõs híveken. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ennyi ember nem tud egyszerre az esõ elõl menedéket találni.

VII. Szentmise

A búcsú és a szentmise lefolyását, látványát megörökíteni óhajtó filmezõk, fényképészek a számukra kijelölt keretek között mozoghatnak. Elõzetes engedélyt kell kérniük, hogy az oltár közelébe juthassanak filmezni. Semmiképpen sem engedhetõ meg, hogy az eseményeket zavarják, mindvégig központi helyeken forgolódjanak. Filmezni az oltár közvetlen közelében vagy annak elõterére fölmenni tilos. Munkájuk közben legyenek tekintettel arra, hogy a zarándokok a szent cselekményeket látni, figyelemmel kísérni akarják. Ez minden filmezésnél és közvetítésnél fontosabb.

A karszalagos rendezõknek, de az egész közösségnek is szívügye kell legyen, hogy a szentmise közben oda nem tartozó emberek az oltárt ne tudják megközelíteni, zavart keltõ viselkedéssel botrányt okozni.

Mindazok, akik a búcsú lefolyása alatt pénzt szeretnének a perselybe dobni, megtalálhatók a Máriapersely felírásos faládák a tájegységet jelzõ táblák közelében. Ezek mint adományok a kegyhely fenntartására és a búcsú rendezésére lesznek fordítva.

A szentmisén részt vevõ búcsús hívek a legnagyobb áhítattal, átéléssel kapcsolódjanak bele a közös istentiszteletbe. Imádkozzanak és énekeljenek egy szívvel-lélekkel. Így lesz kedves és elfogadott Isten elõtt legszentebb áldozatuk. Ahhoz, hogy pontosan tudják követni a liturgia menetét, használják a miserendet tartalmazó kis füzetet, amelyet a ferences atyák állítottak össze és a rendezõk melletti fiataloktól lehet beszerezni.

Az ünnepi szentmise kezdete déli 12.30-kor lesz. Ne hagyja el senki a térséget a szentmise befejezése elõtt. Szükség esetén hívják fel a rendbontók figyelmét az illõ viselkedési normákra! Szentáldozáshoz szentmise közben lehet járulni. A szentáldozást a kordonok mentén szolgálja ki a papság. Az áldoztatók helyét sárga zászlók jelzik. Igen fontos, hogy aki áldozott, azonnal adja át a helyét a következõ áldozónak, õ pedig a legrövidebb úton vonuljon vissza a helyére. Gyakoroljanak az Oltáriszentséghez járulók nagyfokú türelmet egymással szemben. Lassanként mindenkire sor kerül. Aki nem jut hozzá, hogy ott a helyszínen áldozzék, lent a kegytemplomnál a kolostor négyszögû udvarában lehet szentáldozáshoz járulni. Ott folyamatosan áldoztatnak.

VIII. Levonulás

Az ünnepi szentmise befejeztével megkezdõdik a levonulás a Kissomlyó térségérõl. Az összes zarándoknak tudnia kell, ez is szerves részét képezi a pünkösdszombati búcsújárásnak. Szükséges, hogy lemondva minden sietésrõl és egyéni kezdeményezésrõl, be kell tartani az elõre meghatározott sorrendet: a levonulás élén a gyergyóalfalvi keresztalja indul, majd a gimnáziumi diákok, végül az egyházi rendek és lovagrendek képviselõi olyan sorrendben, ahogyan a felvonuláskor történt. A kordon zárja a menetet, melyet a világi méltóságok csoportja követ. Ezen élcsapat elhaladása után a térség nyugati oldalán elhelyezett keresztalják egymás után sorakoznak fel, kb. így: Gyergyó vidéke, Felcsík, Alcsík, Kászon, Udvarhelyszék, Háromszék, a külföldrõl jött zarándokok, a gyimesi községek keresztaljai, és így tovább. Azok a lelkipásztorok, akik egyházközségeik híveivel érkeztek a búcsúra, kívánatos, hogy levonuláskor is tartsanak velük. A kordon érkezését a kegytemplom elé, harangszó jelzi. Azok a keresztalják, amelyek azonnal indulnak haza, a kegytemplom elõtt vesznek búcsút a Szûzanyától és a kegyhelytõl. Azon búcsúsok számára, akik itt maradnak Somlyón éjszakai virrasztásra vagy éppen most érkeztek, szentmisén részt lehet venni délután 5 órakor a kegytemplomban. A templomtéren hangszórókon keresztül is bekapcsolódhatnak a szentmisébe. Az éjszakai virrasztók számára a kegytemplom nyitva marad.

IX. A búcsú fontossága

A csíksomlyói, pünkösdszombati és -vasárnapi búcsú fontossága: az írott és elektronikus média képviselõi nagy számban vannak jelen. Esetenként egyenes adásban is közvetítik az eseményeket. Lényeges, hogy az egész ünneplés zökkenõmentes, méltóságteljes legyen. Televízióban és rádióadásokban a hallgatók százezrei figyelik a búcsú menetét. Vigyázzunk tehát, hogy jó benyomást keltsünk a nézõkben, hallgatókban.

A kereskedelmi egységek mindvégig, csak a számukra engedélyezett és meghatározott területen árusíthatnak. Tilos a kegytemplom környékén, a hegyre vezetõ utak mentén vagy fent a búcsúsok számára fenntartott területen sátrakat állítani, bármiféle kereskedelmet folytatni.

Szombat délután a Csíksomlyón maradó zarándokok kapcsolódjanak bele a kegytemplom vagy a Szent Péter- plébániatemplom programjába (csángómise) vagy a virrasztásba. Egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy az ünnep folytatódik, hiszen másnap pünkösdvasárnapja, a Szentlélek eljövetelének ünnepe.

A búcsú során mindenki vigyázzon személyes tárgyára, csomagjaira. A csoportok tagjai egymást is kövessék figyelemmel, különösen az öregeket és a gyermekeket. Így válik zarándoklatuk lelkük üdvösségére, a boldogságos Szûz Mária tiszteletére.

(Hargita Népe)

A szervezõbizottság

Búcsús programok Csíksomlyón

Pünkösd szombatján: 6, 7, 8 és 9 órakor szentmisék a kegytemplomban, áldozások a négyszögletû udvarban, a templom- ban nincs ekkor áldoztatás. A kordon indulása 10.45-kor a kegytemplom elõtti térrõl; Ünnepi szentmise: 12.30-kor a Hármashalomnál, celebrálja Bíró László kalocsa–kecskeméti segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora; 17.00-kor szentmise a kegytemplomban, celebrálja dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus fõegyházmegye érseke; 17.00-kor csángó-mise a plébániatemplomban; 19.00-kor csíksomlyói passiójáték kezdése a kegytemplom elõtt, folytatódik a hegyen. Éjszaka: virrasztás a kegytemplomban; virrasztás ifjúságnak a plébániatemplomban

Pünkösd vasárnapján: 6, 7 és 8 órakor szentmisék a kegytemplomban, áldozások csak a négyszögletû udvarban, a templomban nincs ekkor áldoztatás; 9.00-kor gyermek- és ifjúsági mise a plébániatemplomban; 10.30-kor ünnepi szentmise a kegytemplomban, celebrálja Páll Leo OFM, a Szent István Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa; 19.00-kor szentmise a kegytemplomban.

Hétfõn: 10.30-kor ünnepi szentmise, celebrálja Tamás József segédpüspök

P. Márk József

Csíksomlyói búcsú

A kegyhely

A legdrágább kincs: a kegyszobor, Szûz Mária kegyszobra Csíksomlyó legértékesebb mûkincse. Azt modják róla, hogy a világon a legnagyobb kegyszobor. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából van faragva, gipsszel és festékkel bevonva. Az idõk folyamán volt újrafestve, amelyet mutat a lekopott helyeken a festékréteg. Századunkban már tiltva volt, ma is tilos bármilyen módosítás vagy festés a kegyszobron. Keletkezésérõl nincs történelmi igazoló irat. Megsemmisült a tatárpusztítások alkalmával. Szakértõi vizsgálat alapján próbálnak a tudósok véleményt alkotni eredetérõl. Stílusából ítélve, közép-európai reneszánsz alkotás. Keletkezését az 1510–1520-as évekre teszik. (Dr. Balogh Jolán). Ebben a korban élt és mûködött, sõt faragászati iskolát tartott fenn Nagyszebenben és Brassóban Veit Stoss alkotómûvész. Úgy ítélik, lehet, hogy az õ vagy növendékeinek a mûve. De van egy közelebbi feltételezés is: megtörténhet, hogy a kegyszobor faragója egy csíksomlyói ferences tanító vagy növendék. Ti. Csíksomlyón a barátoknak volt faragó- és festõmûhelye abban az idõben. Késõbb is fennállt ez az intézmény, amelyet akkori kifejezéssel képíróiskolának neveztek. Ezen elméletnek tartói arra hivatkoznak, hogy a Madonnának székely leány arca van. Fiatal lány-arc. Köztudott dolog, hogy a németországi templomok Mária-szobrai középkorú nõt ábrázolnak. Azt is sejtetik a kutatók, hogy semmiféle név vagy megjegyzés nincs a kegyszobron. Egy ferences testvértõl kitellett, hogy alázatosságból nevét elhallgatta. Dr. Balogh Jolán mûértõ párhuzamot von abban a korban keletkezett, a csíki templomokban található Madonna-szobrok és -festmények stílusa között. Hasonlóság alapján állítja, hogy Csíkban kellett léteznie egy faragó–festõ iskolának. A legvalószínûbb, Csíksomlyón. A moldvai csángómagyarok között is fennmaradt egy hagyomány, amely szerint a kegyszobor Bizáncból került volna Bákóba, onnan menekítették a török invázió elõl Csíksomlyóra. Ez a legvalószínûtlenebb hagyomány. Ebben az esetben bizánci stílus jellemezné a szobrot. Arra hivatkoznak: azért járnak a moldvai csángók a pünkösdi búcsúra, mert tõlük került Somlyóra a kegyszobor. Valójában a somlyói ferencesek missziós tevékenységének a következménye a szorosabb kapcsolat a barátokkal. Hiszen a Moldva és a Szeret összefolyásánál, majd késõbb Bákó városában kolostoruk volt a somlyói ferenceseknek, hosszú idõn át. A XVII–XVIII. században, sõt azután is, rendszeresen átjártak a ferencesek a Kárpátokon, a csángó falvakba, lelkiekben való ellátásra, a hitben való megtartásra.

Mit ábrázol a kegyszobor?

A „Napba öltözött Asszonyt". (Sz. János ap. Jelenések, 1, 1.)

Már a III. században tagadni kezdték az eretnekek Szûz Mária istenanyaságát. A középkorban megismétlõdött ez az eretnek tanítás. Különösképpen a bogumilok és a husziták körében. (Bálint Sándor: Sacra Hungaria, Szeged, 1943.) A katolikus alkotómûvészek ebben a korban mintegy hitvallásnak szánták a Szûz Mária ilyen formán való ábrázolását: a Nap sugaraiba öltözött Istenanyát, karján a gyermek Jézussal, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból koszorú. A Madonna lába alatt lévõ hold képébe egy torz emberarc van mintázva. Azt mondják, hogy ez Áriusnak, a Szûz Mária istenanyasága tagadójának a képe. Még királynõként is ábrázolja alkotója: fején királynõi koronával, jobb kezében jogarral. A kegyszobor, Mária és Jézus fején lévõ koronákról megjegyezzük, hogy ezen eredeti koronákon kívül a XVIII. század végén, Batthyány Ignác erdélyi megyéspüspök ezüst koronákat készíttetett, és attól fogva legalább 150 éven át ezen ezüst koronák díszítették a Mária és Jézus fejét. Most a kolostor kincstárában õrzik az értékes ereklyéket. Megjegyezzük, hogy Batthyány Ignác püspököt az indította a fenti jótéteményre, hogy kérésére, a Szûzanya közbenjárására meggyógyult fájós lába. A fogadalmi emlékek tábláján a nagy ezüst lábforma a nagy püspök adománya, gyógyulásának emlékére. Ugyancsak Batthyány püspök az, aki a somlyói barátok kérésére alapos vizsgálatot rendelt el a Szûz Anya kegyhelyén történt csodákról, csodás gyógyulásokról (1798-ban) és Csudákkal jeleskedõ segítõ Mária címet adta a kegyszobornak. (P. Boros Fortunát OFM: Csíksomlyó, a Kegyhely címû könyve, 64. oldal.) Még igen sok csodás esemény és imameghallgatás van leírva az említett könyvben, amit nem kívánunk mind felsorolni. Néhány jellemzõ csodát, imameghallgatást vagy éppen legendás eseményt mégis megemlítünk. Valamikor a XVI–XVII. században a Szûzanya fején lévõ koronát kétfelõl két angyal tartotta kezében, a fejtõl kb. 20–25 cm magasan. Amikor az angyalok ráengedték a kegyszobor fejére a koronát, valami katasztrófa fenyegette a kolostor lakóit vagy a népet. Ez be is következett. – Amikor a hívek úgy látták, hogy szomorú Madonna arca, ugyancsak valami vészt vagy háborút jelzett. Az 1626-os években egy jezsuita misszionárius Somlyóra jött, és itt beszélték a népek, mi történt a közelmúltban: Szentmise közben fehér ködgomolyag jött ki a sekrestyébõl, körözött a kegyszobor fölött és néhány kör után a templomban lévõ hívek fölé szállt és ott eloszlott. Természetesen, a hívek nagyon megrémültek. Az nincs följegyezve, hogy mit jelentett ez a látvány. – 1746. december 26-án és 1747. január 8-án – mindkét esetben ugyanaz a jelenet történt. A szentmise alatt a Szûzanya karján lévõ kis Jézus kezében fellángolt a toll-díszvirág. Sokáig lángolt és azután kialudt. A hívek azt hitték, hogy a gyertyától meggyúlt a kegyszobor. A jelenet után megvizsgálták, de a kis Jézus kezében lévõ toll-díszvirágon vagy a kezén a perzselésnek még nyomait sem találták. Ezt az eseményt hivatalos kivizsgálás követte az egyház részérõl, a plébános, a gondnok és több szemtanú bizonyításával. (Losteiner: Chronologia 556. p.) Az 1661-es tatár–török pusztítás alkalmával a kegyszobrot nem sikerült elrejteni, amit bizonyít a következõ legendás történet: a tatár pusztítók behatolva a kolostor falai mögé, felgyújtották a templomot és a vele egy födél alatt lévõ kolostort. A kolostor udvarába menekült népet halomra gyilkolták. Csak az erõseket kímélték meg, akiket rabságba hurcoltak. A templomban elrejtõzött nép a kegyszoborhoz menekült, és könyörgött a szent Szûzhöz, hogy védje meg õket. A tatár vezér látta, hogyan bújnak a kegyszoborhoz az emberek, gondolta, hogy ez a szobor valami nagy kincs lehet. Elhatározta elszállítását. De amikor szekérre tetette, négy, hat, de nyolc ökör sem tudta megmozdítani a szekeret. Akkor ledobatta a szobrot és kardjával hozzávágott. (A kegyszobor nyakán és homlokán most is látható a vágás és karcolás helye.) A tatár vezérnek karja megbénult, és erre megrémülve, elmenekült. Tehát a kegyszobor a felgyújtott templomban volt. Tûznek vagy füstnek nyoma sincs rajta. Hát ez nem nagy csoda? Rendkívül sok csoda és imameghallgatás történt századokon át, a kegyszobor elõtt bizalommal elmondott kérés hatására. Beteg, reményvesztett, súlyos problémákkal küszködõ emberek nyertek vigasztalást és gyógyulást testi-lelki sebeikbõl. Ennek emlékét hirdeti a fogadalmi tárgyak táblája a nagy oltár fölött. Lent pedig, 1945-tõl napjainkig, a márványtáblák tömkelege. Mind megannyi bizonyítéka, hogy mindenki, aki hittel és bizalommal kéri a Boldogságos Szûz Mária segítségét, meghallgatásra talál. Ebben van a kegyhely csodálatos varázsa.

A kegyszobor érintése, simogatása

Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral vagy a történelemmel kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban. Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel jár és hatásos eszköz, hogy a Szûzanya meghallgassa a hívõ kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdes-ban, ahol a barlangnál lévõ Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, annyira magasba van helyezve, az alatta lévõ sziklát simogatják.

Bálint Sándor, a népi szokások, hagyományok kutatója és ismerõje a következõ, az egyház által is elfogadott magyarázatát adja ennek a gyakorlatnak. (Sacra Hungaria, 102–103. o.) „A dolgok, kultikus szertartás által már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentelménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás, meg a belõle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlõ erejük van. A különbözõ tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az egyház tehát a régiek szimbolikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, mûvészetében és liturgiarendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az egyházban a szentelmények (vízszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...). A szentelmények át- meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal." Ezért van az, hogy a búcsújáró helyeken megszenteltetik a pappal kegytárgyaikat (rózsafüzért, imakönyvet, vallásos érmeiket), elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy érzik és úgy tudják, hogy a szentelménybõl és kegyszoborhoz érintett tárgyakból misztikus kegyelem árad rájuk és mindazokra, akiknek otthon átadják. Nagyon sokszor magukkal viszik a búcsúra otthon maradt betegeik ruháit, tárgyait, hozzáérintik a kegyszoborhoz, és a Szûzanyának ajánlják õket. A hívõ keresztény tudatában van annak az igazságnak, hogy Szûz Mária, Jézus Anyja közben tud járni Szent Fiánál az égben, teljesíteni tudja kéréseiket. Az imameghallgatásnak egyetlen titka az erõs hitben és fenntartás nélküli bizalomban rejlik. Az emberben lévõ misztikum, amellyel kéri és fogadja az Istentõl jövõ jelzéseket, kegyelmeket, olyan tényezõ, amelyet a mai fejlett tudomány és technika sem tud megmagyarázni vagy túllicitálni. Nagy titok az ember, még nagyobb titok az ember szellemi világa. Milyen nagy jelentõséget tulajdonítanak a kegyszoborhoz érintett szentkép erejének álljon itt a következõ feljegyzett történet: 1749 júniusában Szentiványi Mihály felesége, Boros Zsuzsanna Lövéte mellett, a kiruji fürdõben tartózkodott unokáival. Néhány nap múlva a harmadik unoka, Tamás, aki kb. 7 éves lehetett, mindenki megrökönyödésére, hirtelen meghalt. A szerencsétlen nagyanya tanács és remény nélkül állt a rengeteg erdõ közepén. Környezetét megkérte, menjenek Lövétére, és a halott gyermek részére hozzanak koporsót. Õ pedig bement a halott gyermekhez és imakönyvébõl kivette a boldogságos Szûz csíksomlyói képét, rátette a halott gyermek testére és térdre borulva, kérte a Szûz közbenjárását. Három óra múlva a körülállók nagy rémületére a halott gyermek felébredt. A nagyanya hírvivõ útján értesítette a Szebenben tartózkodó édesanyát és kérte, hogy hálából, készíttessen akkora emléktárgyat ezüstbõl, mint amekkora az az imakönyv volt, amelybõl kivette a képet. El is készíttette, és átadta egy ferences atyának, aki elhozta Somlyóra. (Losteiner: Chronologia 559 p.)

Különös szokások

A hívek a búcsújáró helyrõl szentelményeket szoktak magukkal vinni: önmaguknak oltalmazó emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, kegyelmi ajándékul. A szegedi búcsúsok induláskor Máriaradnán zöld ágat törnek és visznek kezükben, ami azt jelképezi, hogy lelkük mintegy kivirágzott kegyelemben, a búcsújárás alkalmával. Ugyanezt elmondhatjuk a csíksomlyói búcsúsokról is: a zarándokok nyírfaágat visznek magukkal. Kezükben, csomagjukon, tarisznyájukon, újabban a személygépkocsit, sõt az autóbuszt is, amelyen utaznak, zöld nyírfaággal díszítik föl. Honnan ez az õsi szokás, hogy éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Mi ezt a valószínû magyarázatot adjuk, amire a mai búcsús már nem is gondol: bizonyára 1567-ben a hargitai gyõzelem után, a hegyrõl való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyírfaágakkal díszítették gyõzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldell a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány: a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a „belsõ szobába", míg csak el nem hervad. Megszámlálják, hány levele van, és a családnak naponta annyi üdvözlégyet kell elmondania, ahány levél van az ágakon. Ezt az imát Szûz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél elhervad az ágról, megszûnik az imakötelezettség.

A búcsúfia rendszerint szentkép vagy éppen a kegykép másolata, olvasó, érem vagy valamely mûtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Az a bensõséges hiedelem vezérli õket, hogy a kegykép csodatevõ hatásából, segítõ erejébõl valami a búcsúfiába besugárzik. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik vagy szeretteiknek adományozzák. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítõ Mária velük van kegyelmével, áldásával. A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb. A mézeskalács valamikor kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelõdjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élõ hagyomány, hogy ezt a mesterséget a barátok találták ki. (Bálint S: Sacra Hung. 178–179. o.)

(Hargita Népe)


Élõ Erdély HírErdélyi Könyvház | Utazó | Fórum | Erdélyi Képeslapküldõ Szolgálat
Vendégkönyv


Copyright © 2001 Élõ Erdély, Hargita Megyei Kulturális Központ