10/13/99

Pénz nélkül könnyebb?

Robotképféleséget állított össze Iliescu feltétlen és elfogult csodálójáról Rodica Ciobanu, az Adevãrul újságírója, aki igen jól ismeri a hazai politikai közeget. Nos, említett sablonalak férfiú volna és 50 év körüli, derék, "jóravaló" ember - a frontpártos sajtónyelv szóhasználatával élve -, (egyelõre) szerény jövedelmû állami alkalmazott. És szocialista - vagyis olyan, amilyennek a párt vezetõi elképzelik a 2000. év szocialista emberét, aki például egyáltalán nem hasonlít a francia Lionel Jospin vonalához igazodókhoz. Ezenkívül a rend és a tekintély híve, nacionalista, pártjának és vezérének elkötelezett. Élethû lesz a robotkép, ha elolvassuk a TDRP országos értekezletén elhangzott terveket. A kommentátorok többsége felfigyelt a fogalomcserére - reform helyett újjáépítés -, melynek közvetlen köze van a párt által a MetroMediától rendelt közvélemény-kutatás eredményeihez. Az alanyok arra a kérdésre, hogy mi a fájóbb nekik, ilyen kínálatból válogathattak: szegénység, éhség, a jó politikai vezetés hiánya, korrupció, munkanélküliség, rossz életkörülmények, túl nagy drágaság, túl kicsi jövedelmek és bérek, reform, gazdasági gondok. Alig ötszázaléknyian vették be az alattomosan sugallt maszlagot a "jó politikai vezetés hiányával", hiszen minden rosszak közül legtöbben a legáltalánosabb érvényû gazdasági gondokat jelölték ki. Az eredmény láttán a TDRP azonnal elhatározta, átkereszteli az átmenet alapvetõ hadmûveletét. Ezután nem reformmal foglalatoskodunk, hanem újjáépítünk. Valamit, amit, persze, más rontott el.

A hûséges választópolgárairól így kialakított képre alapozva a TDRP nem tett mást, mint átigazította hajdani kormányzási programját. Dagályosan megfogalmazott elvei a gazdasági növekedésrõl, a masszív szociális védelemrõl és a "fiskális méltányosságról" szólnak - hogy utóbbi milyen lehet, nem tudom, majd meglátjuk. Ion Iliescu bevallotta, hogy az általa vezetett kormányzat elkövetett hibákat is, de felszólította a konferencia küldötteit, hogy "ne süssék le szemüket", de ne is hagyják magukat elragadtatni a felmérések eredményeitõl, realista módon értékeljék a leköszönõ koalíciós kormány tevékenységét. Bár bejelentették, hogy erõszakmentes kampányt óhajtanak, Iliescuék keményen, minden oldalról támadták a hatalmat. Ugyanakkor nem jelöltek meg egyet sem a mai politikai erõk közül, amellyel esetleg a választások után együttmûködnének; egyszerûen kijelentették, hogy a 2000-2004. közötti kormányzatnak baloldalinak kell lennie. Stratégiaként visszatért a Vãcãroiu-kormány politikája. A legnagyobb ellenzéki párt gazdasági téren feltétlen emelkedést óhajt, de arról nem szól a fáma, hogy azt megint eladhatatlan termékekkel képzeli-e el, mint minapi hatalma idején. Azt is mondják, hogy a növekedés csak olyan mértékben elképzelhetõ, amekkorát az állampolgár el tud viselni. A harmadik korosztálynak 80 százalékban támogatott nyugdíjat akarnak biztosítani az inflációtól függõen (amit különben makrogazdasági eszközökkel tartanak majd féken), minél több és minél nagyobb mértékben ártámogatott gyógyszerre van szükség. A pénzforrások megnevezésére nem sok szót vesztegetnek, csupán a külföldi magánbankpiacról származó kölcsönöket ígérnek. A nemzetközi pénzügyi hitelintézeteket mellõzni kell, mivel mint értésünkre adják, az ország elleni összeesküvésnek részesei. Az államnak ellenõriznie kell az árakat és a jövedelmeket mindaddig, amíg a piacgazdaság mûködõképes lesz. A rendelésre készült felmérés egyébként ezekre a vizekre hajtja a malmot, hiszen a megkérdezettek például úgy vélik, hogy a privatizáció 82 százaléka nem tisztességes úton történt. Nehéz felbecsülni, miként vetik meg a hazai kapitalizmus alapjait - mely újdonatúj paragrafust kapott a párt alapszabályzatában, mintegy eurovörös fényt adva a TDRP-s revansnak. A külföldi magántõkepiacról várt kölcsönöket illetõen megjegyzendõ, hogy éppen ott kérnek most, 1999-ben 17 százalékos évi kamatot. Ezért várja mennyei mannaként a Vasile-kabinet a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsának döntését a készenléti hitel második tételének folyósításáról. Megfogalmazhatjuk immár a nap igazságát: a homlokzaton a fal "újjáépül", hátul meg marad a csonka reform.

Sugár Teodor
( Háromszék)