|
10/17/99
Barbárokra várva
Van Kavafisznak, a hulló világ mélakóros
költõjének egy döbbenetes vers-látlelete,
amelyben arról van szó, hogy egy talán görög,
talán kis-ázsiai város dermedten, önfeladásra
készen várja a barbárokat, persze önös
érdekbõl is, a település vezetõi és
az elit abban reménykedik, hogy a barbárok bejövetele
talán megoldja megoldhatatlan problémáikat, õk
mégiscsak megoldás lehetnek valahogy!?…
Ám a barbárok nem jönnek!…
Mintha hetek óta ennek a versnek a hangulatában élnénk,
nem elég, hogy az egymásra csúszó közvélemény-kutatások
napnál világosabban bizonyítják, hogy a
legnagyobb ellenzéki párt - pusztán azért,
mert a hiszékeny, feledékeny, elkeseredett, a napi megélhetéssel
küszködõ választóknak megoldás
lehet valahogy!? - népszerûsége állandóan
nõ, ezzel párhuzamosan egyre nõnek a koalíciós
pártok között is a feszültségek (!). A
parasztpárt a liberálisokat, a liberálisok a demokratákat,
a demokraták a parasztpártiakat támadják
eszelõs dühvel, mintha a kétes értékû
afférok és rágalmazások kimenetelétõl
függne politikai jövõjük. (Az RMDSZ-rõl
most ne is beszéljünk, az aradi incidens megmutatta, mit
várhat még a koalíciótól az obligát
bülbül-hangokon és ígérgetéseken
kívül!…)
Sok elemzõ egyre dühösebben veti fel a kérdést:
az ország pontosan a koalícióban zajló valódi
és álviták, állandó feszültségek,
nézeteltérések miatt lassan kormányozhatatlanná
válik, s most már nem az a kérdés, hogy
megbukik-e a közelgõ választásokon az uralkodó
elit, hanem az, hogy egyszerûen kibírja-e a demokratikus
választásokig, kormányon tud-e addig maradni, képes
lesz-e kitölteni mandátumát, vagy elõrehozott
választásokra kerül sor.
Kétségtelen tény, Románia elõtt állandó
délibábként, az ígéret földjeként
lebeg a NATO-csatlakozás - amely, ha sikerülne, nagy koalíciós
fegyvertény lehetne, az elnök és a kormány
a gyõztes választások után mindent erre
a lapra tett fel, de nem jött be -, valamint az Európai
Unió. Sokan remélték, hogy a Helsinkiben tartott
decemberi értekezleten Románia is ott lehet az EU kapujánál
várakozók kisebb, de lelkes, elszánt csapatában.
Nos, szerdán Romano Prodi az utolsó habókos reményeket
is eloszlatva, félreérthetetlenül jelentette ki,
hogy Románia nem lehet a tagjelöltek között, ha
nem "rendezi" züllött, szétesõ, csõd
szélére jutó gazdaságát.
A felismerések körbeérnek és felszikráznak:
ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még ott sem! De mindezért
a helyzetért a koalíció egymással acsarkodó
pártjai csakis önmagukat hibáztathatják, az
állandó halogatások, félintézkedések,
a papíron maradó program, a végig nem vitt reformelképzelések
most bosszulják meg magukat. Ráadásul a lakosság
elkeseredett, növekvõ rétegei elõtt is egyre
világosabb: az elmúlt évek "áldozathozatala"
- amely az utolsó lesz, mert nem nevelünk áldozati
nemzedékeket, nyilatkozta néhány esztendeje magabiztosan
Emil Constantinescu elnök - teljességgel hiábavaló
volt, a helyzet nemhogy javulna, megbízhatatlanul romlik, az
égig mennek az élelmiszerárak, növekednek
az energiaárak, jön a tél, a fûtés egyre
inkább megfizethetetlen lesz a nyomorgó átlagalattvaló
számára, az egészségügy romokban hever,
a nyugdíjasok választhatnak: vagy kenyérre és
tejre költik csekély nyugdíjukat, amelynek vásárlóértéke
egyre zsugorodik, vagy gyógyszerekre!
Ezenközben az ország urai egymást mocskolják
a nemzet lelkiismeretét betöltõ tévécsatornákon,
s a legnagyobb gond egy, a tizenkettedik osztály számára
készülõ alternatív tankönyv - öt
közül az egyik! -, amely egyetlen szóval kifejezve
nemzetietlen, s egy olyan szemléletet terjeszt, amely hosszú
távon Románia felszámolásához vezethet,
ezért aztán öntevékeny szenátorok,
mint egyetlen megoldást, a tankönyv nyílt színen
történõ elégetését javasolják
(?).
Orbán Ottó néhány éve átírta
Kavafisz versét: a barbárok nem jönnek, a város
lakói letargikusan várakoznak, aztán rádöbbennek:
õk maguk a barbárok, nincsen, kire várni…
A mi barbáraink már régóta tudják
ezt!
Bogdán László
(Háromszék)
|
|
