11/2/99

Hétfõ reggel

Köd. Az elsõ képsor az egyik hazai tévéadó reggeli mûsorában: kissé elmosódott, géppisztolyos alakok az örmény parlamentben. Sorozatlövések, összecsukló emberek, elguruló tekebábuk. Rosszabb a minõség, mint az átlag amerikai akciófilmeken (!), nyilván a képviselõház biztonsági kamerája rögzítette az egészet, s a terroristák most valóban terroristák, nem színészek. Tovább. Egy másik adón lapszemle, a bemondó óvja a haza polgárait attól, hogy vonaton utazgassanak, hiszen egy vasúti katasztrófa, az infrastruktúra katasztrofális állapota miatt, bármikor bekövetkezhet. Ne utazzunk? Nem utazunk, csak a nagy euro-ázsiai hazugságládán, körbe-körbe. Egy újabb sokkoló hír: egy kilenc hónapos csecsemõ dobozban alszik. Elképesztõ! A kedves bemondónõ kímél minket, nem is részletezi. Reklám. Most látjuk legalább, hogy hova kell eljutnunk, ha pártjaink és kormányunk folytatja a tíz éve töretlen integrációs politikát: kézmosás, fogmosás, hajápolás, ragyogó konyha, még ragyogóbb illemhelyek, a frissesség csábító világa. Tovább!… Bár mintha már éreztük volna - még nem gyújtottunk rá, háromnegyed hét van -, az alpesi fenyvesek bolondító levegõjét árasztó szagtalanítópermet kábító illatát, de példátlan mohóságtól vezettetve - elvégre kezünkben a hatalommal rendelkezõ távirányító - továbbmentünk, s így soha nem tudjuk meg a permet márkáját. Majd következõkor! A szexualitás számára legkedvezõbb napszak a dél, halljuk. Na igen: elképzeljük a hazai (fáradt) alattvalókat, amint délben egy és kettõ között, ruháikon alig lazítva valamit, de a réseket azért megtalálva, egymásnak esnek. Tovább! A zajártalmak is befolyásolhatják az emberi pszichét. Na igen! De nem csak és nem is kizárólag a zajártalmak. A Whiskyst igenis el kellett kapni, harsogja egy pufókarcú fõzsaru. Már csak azért is, hogy helyreálljon a rendõrség szakmai becsülete. Tovább! A román képviselõk ezentúl maguk javíthatják gépkocsijaikat, a parlament és az állam ezt már nem vállalja fel. De hiszen - gondolom bárgyún, az elsõ pohár kávét kortyolva - a mi érdekünkben furikáznak éjt nappá téve a kies vidékeken, hogy tarthassák a kapcsolatot velünk, választóikkal. És tartják is. Büszkén jelentem Kusturica után - aki a román cigányzenét is nagyon közel érzi magához, hurrá! -, Adrian Paul, a halhatatlan skót is hazánkba látogat. Négyszáz esztendõ alatt már sokfelé elvetõdött, miért éppen Románia maradjon ki? Vajon a figyelõk is jönnek, mert itt azután lenne mit megfigyelni, például az utcakölyköket, akik gyufásdobozba rakott poloskákkal száguldoznak az Északi pályaudvaron, és azokat idõnként jól öltözött hölgyekre dobálják, esetlen vigyorral. Igen, vannak még nálunk jól öltözött hölgyek is! Itt a tél. Mi nincsen nálunk? Tovább. Reklám, a Colgate elõnyei, csillogó fehér fogsor. Tovább. Zavarba jövünk, itt most éppen az Aquafresht dicsérik. Máris csapdába kerültünk: döntenünk kellene, melyiket is válasszuk? Sztrájkolnak a diákok. Tovább. Egyeztetni kell a határon túl élõ és a határon belül élõ magyarság össz-jövõképét. Igen, halaszthatatlanul, amíg még vagyunk és vannak (hm?) jövõképeink. Orbán Viktor egy regionális válság esetén akár nukleáris fegyvereket is telepíttetne Hungária területére. Ezt a harcias magyar kormányfõ Kanadában mondja, de mosolyogva teszi hozzá, ma még nincsen ilyen válsághelyzet. Ne is legyen! Tovább. Óvszerreklám. Sugárzó hölgyek. Megérdemelnék, hogy egész hónapban betétet használhassanak. Persze ez nem lehetséges. Tovább. Halottak napja, Balázs Attila, Újvidékrõl Pestre szakadt írótársam mereng a maga fullánkosan ironikus modorában elhagyott szülõföldje temetõjérõl, ahol felmenõi nyugszanak. Képsorok. Lobognak a gyertyák a sírokon. Egy másik adón ugyanerrõl van, kissé sírós hangon, egy láthatatlan hölgy. Legalább ma gondoljunk halottainkra - mondja, és újra elcsuklik a hangja. Az arcát még mindig nem látni, a mindent lebíró kamera egy düledezõ sírkövön állapodik meg. Egyetlen szál gyertya lángja küzd a terjengõ sötétséggel. Hét óra. Sörreklám. A Soproni Ászok… S máris kezdõdhet a híradó. Élünk!

Bogdán László
(Háromszék)