11/3/99

Az alkalmazkodás kellemetlenségei

Levelet küldött - s ezúttal a média résen volt, így nem lehetett elveszejteni - Radu Vasile miniszterelnöknek Günther Verheugen EU-biztos, s ezzel olajat öntött a tûzre, újabb okot adván a kákán csomót keresõknek. Hál' istennek sem tûzvész, sem szõrszálhasogató hadjárat nem lett belõle. Több minden szól amellett, hogy jó szándékúnak minõsítsük az EU-szakértõt, hisz sürgönyében érvekkel támasztotta alá az Európai Bizottság szakértõinek országelemzõ következtetéseit. Magánlevélben ugyebár sokkal több kellemetlen igazságot lehet felsorolni, mint virágnyelven írt diplomáciai levélváltásban. Kiderült többek közt, hogy a szorgos brüsszeli vizsgálódók igencsak kíváncsiak voltak arra, melyek a valós okai Románia elmaradottságának a többi volt KGST-államhoz képest. A diagnózis szerint - melynek megfogalmazása a címzett érzékenységére is figyelve körültekintõ - a gazdaságban volna elég vaskos és életerõs gyökér, de a reform terén észlelhetõ tétovázás miatt nincs, amibe kapaszkodni. A román reform ritka növény, csak itt, ezen a rendkívül ingatag, futóhomokszerû talajon igyekszik megélni. Miután maga is a helyszínen járt, Verheugen megismétli az említett országelemzõk megállapításait. Mást nem is tehet. Arról van ugyanis szó, hogy a hatóságok és a társadalom egésze képtelen volt közös nevezõre jutni a változás irányát tekintve, melyet az európai felzárkózás reményében egyöntetûen lényegbevágónak tartanának. E belsõ lépéskülönbség következményeit elemezve a bizottság annak lehetõségét latolgatja - írja Verheugen -, hogy nemzetközi munkacsoportot és pályázatkezelõ operatív testületet hozzanak létre, s azok majd az Euópa Tanácsot, a Nemzetközi Valutaalapot, a Világbankot és más nemzetközi pénzintézeteket megnyerik a román szakértõk támogatása ügyének, hogy kidolgozhassák az ország középtávú gazdasági stratégiáját.

A magas rangú európai tisztségviselõ - egyelõre csak magánjellegû - javaslata épp ott korbácsolta fel a kedélyeket, ahol Verheugen elõre sejtette: a politikusgárdában. Ha nincs ez az elõérzete, közvetlenül, mindenféle óvatoskodás nélkül kiteríti mondanivalóját. Az elsõ átkozódó hang éppen az ellenzék táborából, a hajdani kormányfõtõl, Nicolae Vãcãroiutól hallatszott, mármint hogy az európai biztos ne avatkozzék az ország belügyeibe. A kormánykoalíció egyik minisztere, Valeriu Stoica pedig kijelentette, hogy megengedhetetlen az állam szuverenitásának attribútumait nemzetközi szervezetekre bízni. A liberális alelnök, az igazságügyek vezetõje, államminiszter (ez nálunk kormányfõhelyettesi rang) elõvigyázatos jogászhoz méltóan hozzáfûzte, hogy csupán pletykaszinten hallani a dologról, de még a gondolat is elfogadhatatlan. A parasztpárti Ulm Spineanu ennél is óvatosabb volt. Elõbb elvetette azt, hogy külföldiek írják elõ nekünk a fontossági sorrendet, de úgy vélte, hogy egy vegyes csoport támogatása mégiscsak jól jönne. És ott van még a több száz sértett önérzet, éppen azoké, akik egymással bakalódva nem tudták fellelni a piacgazdaság bevezetésének legmegfelelõbb módozatait. Bármilyen kevés is a hitelük az okoskodások zsoldosainak és a médiák hírkereskedõinek, megint csak nekik van igazuk, amikor azt állítják, hogy kizárólag belsõ erõkkel nem leszünk már képesek privatizálni azt, aminek még nem kelt lába. Ezért van hát szükség az alkotó partnerségre az EU-val. Verheugen elképzelése nem a mai kománynak, hanem az egész országnak bitosítana távlatilag és már jövõ évtõl kezdve legalább évi kétmilliárd dollár külföldi támogatást, s netán még a küladósság csökkentését is, amint az Lengyelország és Bulgária esetében már megtörtént. Ezt az ajánlatot mindenáron, a beavatkozás avítt elméletét elõráncigálva gáncsolni - az 1989 elõtti mentalitás sajátos megnyilvánulása. Annyit még megjegyzek: a terv egyik indoka tudvalevõleg az, hogy az európai közösségnek nyugalomra van szüksége ebben a geopolitikai sávban. A nemrég elhunyt afrikai államfõ, Shakespeare szuahéli nyelvû fordítója, Julius Nyerere mondta állítólag, hogy a politikában vannak még olyan fontos dolgok, mint a hatalom. Például az állampolgárok iránti tisztelet. Csakhogy pénz nélkül a tisztelet nem lehet más, mint elérhetetlen ábránd. Az euópai integráció tekintetében pedig éppen ennek az alapigazságnak a fenntartás nélküli efogadása az elõfeltétele.

Sugár Teodor
(Háromszék)