Játsszunk!

Egyed Emese: Három dió. Illusztrálta Miklósi Dénes. Marosvásárhely, 1997, Mentor.

Szép könyv. Versek feleselnek, fogócskáznak könnyed, csupa derû illusztrációkkal. Játékos könyv. Játék a nyelvvel, ritmussal, rímmel, sõt rímnélküliséggel, ritmustalansággal és rímtelenséggel, végsõ soron: játé a játékkal. Olyan könyv, amelyet szeret az olvasó. Belelapozhat, olvasgathatja lefekvés elõtt és közvetlenül ébredés után, pityergõ gyereket vigasztalhat vele, ugyanakkor el is felejtheti. Ha szétnyitja a szöveg függönyét, a szövet mögött illusztrációkat lát, kusza vonalakat, színorgiát, kedveskedõ kis ábrákat, olyanokat, mint amilyeneket Miklósi Dénes álmodott a kötet lapjaira. A versek forrásvidékét a ráolvasók, kiszámolók világában kell keresnünk: ez a titokzatos, már-már misztikus világ keveredik - igen szerencsésen - könnyed lírai futamokkal.
A költõ célja: kitágítani a világot. De Egyed Emese nem gondolati mélységeket és erkölcsi magasságokat kíván megszólaltatni, vízszintesen tágítja látókörünket, a körülöttünk lévõ világ apró jelenségeit veszi szemügyre, fedezi fel, latolgatja hasznukat, megtapintja, megnevezi, leírja õket. Mindez játék, elképzelhetõ, képzeletünk révén megvalósítható, de ugyanakkor szétszedhetõ, átformálható, egy pillanat alatt elõvarázsolható, egy villanásnyi idõ alatt eltüntethetõ. Ez az oka, hogy egy pillanatra úgy véljük, a versek címzettjei a gyerekek. De a költõ nem (csak) nekik, hanem mindenkinek ír, aki hajlandó elfogadni a játékszabályokat, nem akar lelkes ünnepélyeken vagy helyhatósági választási kampányokon ügyesen szavalható költeményeket írni. Mindössze körülnéz egy kicsit, vizsgálódik. A Bal tündér naiv hangján mondja: "De nehéz a tündér dolga: / varázsolni, ami nincs: / örökös vakációt, / munka helyett dáridót. // Varázsigém nem mondom meg! / Abra... kabra... fakilincs!". Hiába tamáskodik a szemközti oldalon a Jobb tündér, név szerint Tündér Tündelej. Aztán egy ledér kis ábra, és helyrebillenti a világ rendjét egy farkas. Szegény pára nekidühödve felfalja a nagymamát és Piroskát. Az olvasó - úgy tûnik föl - megúszta.

Kedves Csaba