Boszorkányos könyv

György Attila: A boszorkányok feltámadása. Kolozsvár, 1997, Erdélyi Híradó. /Elõretolt Helyõrség könyvek./

Hogyan hal meg a boszorkány? "Nagyon csúnya haláluk van, sokáig küszködnek, veszõdnek. Csak akkor tudnak meghalni, ha valaki a seprûnyelet odatartotta nekik, azt megfogták, vagy a kezüket fogta meg valaki. A tudománya a seprût fogóba vagy a kezét odanyújtóba megy át. Rendszerint a lányára hagyja a tudományát a boszorkány” - olvashatjuk Kiss József Szerelmi babonák címû etnográfiai gyûjteményében (Bp., 1989, Népszava).
György Attila második prózakötete épp arról szól, hogyan támadnak föl, hogyan élnek velünk vagy nélkülünk, értünk vagy ellenünk ezek a boszorkányok. Vagy nem is ezek, hanem "újabbkoriak", ahogyan a szerzõ elõszavából megtudhatjuk. Innen tudjuk meg azt is, hogy a könyv szerzõje Jacob Sprenger néven ólálkodik köztünk, a hajdani Malleus Maleficarum hajdani társszerzõje, s e könyv, Redivivus Maleficarum címmel egyfajta újrakiadása ama réginek. (Már most mondjuk ki: maga a könyv is boszorkányos, mert nem lehet pontosan tudni, szépirodalmi avagy egyfajta kézikönyv akarna-e lenni.) 

S milyenek ezek az újabbkori boszorkányok a Redivivus Maleficarum szerint? Mindenekelõtt sokkalta köznapibbak, mint elõdjeik. Annyira köznapiak, hogy a recenzens kételkedni kezd: ember, ezek tényleg boszorkányok-é, vagy csak az író akar átverni minket? Minden esetre úgy tûnik föl, többnyire attól boszorkányok, hogy vörös a hajuk, virágnevük van, összeér a szemöldökük, szeretik az állatokat, élvezettel eszik a banánt, és talán nem utolsó sorban megbolondítják a férfiembert. Ám az is lehet, hogy a férfiember bolondul meg tõlük, ha ez nem ugyanazt jelenti. (Nem, nem ugyanazt jelenti.) Néhány eligazító cím: A boszorkányok természetérõl, A boszorkányok állatairól, A boszorkányok neveirõl, A hamis boszorkányokról, valamint hogyan s miként védekezhetni ellenük, A boszorkányok haláláról. 

Az olvasó azonban azt is észreveheti, hogy e boszorkányokról szólónak álcázott könyv inkább szól férfiakról, igazából egy férfiról, mint a varázsos hölgyeményekrõl. (Ismét egy pár cím: A boszorkányok szerelmérõl, A boszorkányok mezítelenségérõl s az irántuk való vágyakozásról, A férfiemberek megzavarodásáról, A boszorkányok utolsó szeretkezése, Sprenger mester elbeszélése a beteljesületlen szerelemrõl, s az érzelmek útvesztõjérõl, A boszorkány feltámadása.) Arról, hogy ez a férfi hogyan látja a nõket, bizonyos nõket, mit gondol a férfiember és az asszonyállat különszerelmérõl - s ez a férfiúhõs ("én, Jacob Sprenger, kit manapság György Attilának is neveznek") ugyanolyan köznapi, mint más hús-vér ember; könyvbemutatókra jár, kedvenc kávéházában üldögél, álmodozik, keleti filozófiák bolondja. 

Kiemelt helyen említjük meg A boszorkány, kinek méz- és virágneve volt címû írást, a kötet egyetlen novelláját, talán a többi írás tanulságának irodalmi igényû összegezését. Ez lenne a György Attila elsõ kötete (Ki olyan, mint a Sárkány?, 1995) ígéretének méltó folytatása, amelyhez hasonlót jelen kötetben többet is szívesen olvastunk volna. Azt sem dönthetjük el, nem lett volna-e üdvösebb inkább a Malleus Maleficarumot adni ki a Redivivus Maleficarum, azaz A boszorkányok feltámadása helyett, hiszen elõbbi könyv ismeretének híján annak mívességét sem tudhatjuk. Dönt errõl majd a könyvbúvár olvasó. 

Mindaddig pedig egy dologban legalább egyetérthetünk (a szerzõvel is): "Isten óvjon minket a boszorkányoktól, és ne védjen minket az irántuk való szerelemtõl, de szabadítson meg gonoszságuktól".