A téglagyártól a tehervonatig

Lõwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, 1998, Erdélyi Szépmíves Céh. 365 p.

"A múltat is teremteni kell. Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erõ kell, mint a jövendõéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni" - kezdi könyvét ezzel az Illyés Gyulától tallózott idézettel Lõwy Dániel, aki nem akármilyen múlt megteremtésére vállalkozik jelen könyvében: a kolozsvári zsidóságot próbálja elhelyezni a történelemben.
A pontosság, a dokumentáltság a 365 oldalas könyv legszembetûnõbb jellemzõje. Adatai nem csupán száraz adatok, hanem egy jól rendszerezett struktúrába épülnek olyan simán, gördülékenyen egymásra, hogy az olvasó figyelme pillanatig sem lankadjon. Mindenik fejezetben találunk olyan adatolt kuriózumokat, amelyekrõl eddig nem volt tudomásunk. A fejezetcímek beszédesek: A koloszvári zsidóság elsõ évszázadai (természetesen a kolozsvári szidóságnak a kolozsmonostori konvent által való, 1481. augusztus 26-i elsõ írásos említésétõl); Zsidó templomok és imaházak Kolozsváron ("Kolozsvár német megszállása idején a zsinagógát garázzsá alakították. A második világháborút követõen pedig, miután eredeti rendeltetése soha nem állt vissza, évekig pászkagyár, majd rituális mészárszék mûködött az épületben. 1989 után egy ideig az impozáns kõépületbõl sugározta adásait a Sonic rádióadó, az egyetlen olyan kolozsvári magánadó, amely magyar nyelven is közvetített mûsort."); A zsidók temetkezése Kolozsvárott; És mondá az Úr: legyen iskola ("Az 1920-as években a neológ zsidó iskola kilenc osztályában mintegy 330 gyermek nevelését hét tanító irányította. Ugyanakkor a hétosztályos ortodox elemi iskolába 420 tanuló iratkozott be, kilenc tanító felügyelete alatt."); Mindenható nyelvi honosságban (többek között Gyulai Farkas irodalomtörténészrõl, Bródy Sándorról, Hunyadi Sándorról, Karácsony Benõrõl, Bárd Oszkárról olvashatunk); Vállalkozói szellem a prométheuszi társadalomban; Két közhatalom-változás között ("Közvetlenül a bécsi döntés elõtt, 1940. augusztus 8-án Romániában különleges törvényként elfogadták a Zsidó Statutumot, ami a legtöbb zsidótól megvonta az állampolgárságot és megtiltotta a vegyes házasságokat."); Visszatért, de nem hazatért ("A második bécsi döntés után, amelyet Magyarország és Románia egyaránt elfogadott, 1940. augusztus 30-án a trianoni értelemben vett Erdély északi és keleti, 43 492 km2 nagyságú része (kevesebb mint fele) visszatért Magyarországhoz."); Lovak helyett befogva a Don-kanyarnál; Akiket Kolozsvárrûl elvittek; Akiket Kolozsvárra hoztak; Megvadult ország, elaljasult kor ("Az a zsidó, aki az 1240-1944 M. E. sz. rendlet elsõ paragrafusában meghatározott megkülönböztetõ jelzés viselésére köteles, sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjármûvet (személyautót, motorkerékpárt, géperejû bépkocsit) nem használhat és az illetékes hatóság írásbeli engedélye nélkül sem közforgalmi, sem korlátozott közforgalmi vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem közhasználatú társas gépkocsin nem utazhat."); Nemzetek halálát engedte az Isten; Fedett fõvel - fedezék nélkül ("Az egyik ház pincéjében hozzávetõleg tíz, egyenént 1x3 méter alapterületû, páncélajtóval lezárt betoncellát építettek. Ezekbn tartották fogva a kihallgatásra behozott személyeket. Az ajtókat kulcsra zárták, kívülrõl két vaspánttal erõsítették meg és lánccal biztosították. A cellákban szalmás deszkaágyon kívül más nem volt."); A téglagyári csûrökön átfúj a szél; Kivételezettek kimenekítése ("A kolozsvári elhurcolások történetének máig tisztázatlan epizódja Kasztner Rezsõ ujságíró, ügyvéd és cionista vezetõ Adolf Eichmann Sonderkommandójával (különleges brigád) folytatott ellentmondásos tárgyalása."); Fehérek közt egy európai ("Márton Áron római katolikus püspök kockázattal dacoló bátor kiállása e sötét korban példamutató értékû."); A Szamos-parti város Wallenbergje; Igaz emberek Kolozsvárt; A menekülés útja Tordán át vezet; Taps, fájdalom és szégyenérzet ("Az emberek magatartása nagyon különbözött, minden példának megvolt az ellenpéldája, minden cselekedetnek a fordítottja is."); Kigördül a vonat, ki tudja, hol áll meg; Szövetségesek - hossszú méla lesben ("Mára bizonyított, hogy a magyar zsidóság elpusztítását, legalább is részben, meg lehetett volna akadályozni."); Lecsendesül a háborgó vihar ("Kolozsvár felszabadítása után, 1944 októberében alig 50 zsidó tért vissza eredeti lakhelyére, fõként szökésben levõ munkaszolgálatosok."); A tett felelõssége meg a mulasztásé; Néma szátok mondjon vádbeszédet ("Közel egy évvel késõbb, 1946. május 22-én, Kolozsvár megmaradt zsidósága népgyûlésen követelte, hogy az erdélyi zsidóság gyilkosait a legszigorúbban büntessék meg."); Szünetlen kép: hogyan lehet ("Beszédének záró részében Szõcs Géza kérelemmel fordult a magyar államhoz, hogy a Romániában élõ volt munkaszolgálatosokat, deportált zsidókat és mindazokat, akik üldöztetéséért a bármikori magyar állam felelõs, részesítse kártérítésben."); Génekbe íródott rettenet.
A könyv függelékében a kolozsvári neológ zsinagóga emléktábláit, illetve más zsidó vonatkozású emléktáblákat ismerhetünk meg, olvashatjuk Márton Áron püspök 1944. május 18-án Kolozsváron tartott beszédét, Szõcs Géza 1991. november 25-én a Szent Mihály templomban tartott beszédét, életrajzi adatokat.
Lõwy Dániel könyvét mûveltségünk és emberségességünk dimenzióinak tágítására egyaránt szívbõl ajánlom.

Simon Attila