Szó-varrás, szó-szegés

Major-Zala Lajos: Szerelmi vallomás. Ember-i(n)ség: multináci globikultik. Versek. Marosvásárhely-Zürich, 1997, Mentor-SMIKK. 77 p. 

Major-Zala Lajos Szerelmi vallomása nem elsõ kötet, s valószínûleg nem is utolsó kötete a szerzõnek. (Korábban megjelent mûvei: Ötödik síp - 1967; Fémember az áramkörben - 1969; Imátlan ima - 1971; Csonton virág - 1972; Rontásbontó - 1975; Katarzis - 1976; Falak mögül falak mögé - 1977; Támadj föl, Édes - 1980; Ajsa - 1983; Leszámolás -1984; Sursum Corda -1989; Játsszunk szerelmet - 1989; Betûk homokon - 1994; Láttál tündérrózsát becsukódva? - 1994; Magyaur Himnusz - 1995; E(z)ur-ópa - 1996;) Egy szelet abból az egészbõl, ami majd vagy életmû, vagy elfelejtett mondatok halmaza lesz. De egyelõre hogyan állja meg helyét egészként a szelet? 

Az igényes tipográfiájú könyv (a zürichi Hidas Tibort tiszteljük érte) rövid elöljáró beszéddel kezdõdik, amelyben a szerzõ néhány Soros György-idézetet sorakoztat fel. Rögtön a legelsõ el is helyezi tematikailag a könyvet: “Én a nemzetközi pénzpiacon tettem szert vagyonomra, mégis attól félek, hogy a laissez-faire-kapitalizmus és a piac értékeinek korlátlan eluralkodása az élet mindannyi területén a nyitott és demokratikus társadalmunk jövõjét veszélyezteti. A nyílt társadalom legnagyobb ellensége már nem a kommunizmus, hanem a kapitalista fenyegetés”. A kötet alcíme is sokat sejtetõ: Ember-i(n)ség: multináci globikultik. És lapozzunk tovább, az elöljáró beszéd után olvassuk a szerzõ elõszavát: “Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha egy szóval akarnám jellemezni irodalmi munkásságomat, melyik szó lenne is az? Azt hiszem: az illetlen. Minden könyvem megjelenése után éreztették velem, hogy újra illetlenséget követtem el”. 

Hogyan is jellemezhetnénk mi röviden Major-Zala Lajos költészetét? Talán ezzel a szóval: szabászat. A költõ tesz, vesz, szétvág, összeilleszt, belemegy az egyes szavak darabolásába, a szövegek szöveteit keresi, s az elénkbe helyezett alkotásban is látjuk a varratokat, a férceket, a ki-kilógó cérnákat, amelyekrõl ugyan tudjuk, hogy akaratlagosak, de mégis zavarják az értelmezést. (Verscímek, verssorok: Sok(k)-ol(l)ó, Szoc-kap-tafák, Golf-iz-gágá-skodás, Rab-ló zab-látlanul, Vegetá-ló-du(lu)nk, “a l-étlap filozófiává emelkedik / fast-food-kur(v)ává nemesedik a lélek / átbruderosodik a világ / szétbruderosodik a kul-túra / befinomodik az élet átfinomítva / a világ maradi ízeit:/ az az illék-et illék-onnyá t-eszi / a zaba- és pi(n)atúra”. És a jellemzésnél mondhatjuk azt, hogy a szókimondás (szó-ki-mondás) élvezete, szóval való élvezés (szóval való-élvezés), egyszóval szóélvezés. 

“Lerongyolódva ünnepi gúnyában / sliccbõl kilógó csóró farokkal / nem csóválva jobbra-balra / szüntelenül napról-napra / úgyis basznak eleget tégedet / posztóhóhéraid iga(z)ságot csaholva / a szarkaállomány defterdárjai / utánad loholnak sintérkötéllel / te befogásra való gyáva szajha / a pecérkedés elsutnyult torkodon / te csaholó te népek legalja // népem mindenekfölött szeretlek mindörökké te kurva szent hazám / meddõ pucérseggû áldott anyám” - vall Major-Zala nép- és hazaszeretetérõl Szerelmi vallomás címû versében. És rögtön idézzünk az elõszóból is: “Aki nem tanulja meg a szexualitás nyelvét: a test és a szerelem nyelvét, az az anyanyelvét sem fogja igazán elsajátítani. Csúnya szavak nincsenek is, csak csúnya nyelvû emberek, akárha azok a legválasztékosabban beszélnek is. A csúnya szavak megszépülnek, a szép szavak elcsúnyulnak, attól függ, ki, hol, mikor és miért veszi azokat ajkára. Hazug, kétszínû kettõs értelmû és kétes értékû nyelven minden szó ronda: a bizonytalanság, az alakoskodás és az egoizmus monológja”. 

Játék és mesterség a költészet. A lét olyanféle vállalása, amely sok mindent tilt, és sok mindent megenged, sokszor kötelezõvé tesz. A költõ születik, szeret, alkot. A költõ partnere pedig, az olvasó ott áll mindennek végén, kezében késsel. Szel, szeletel, gyilkol.