Szász hatás az erdélyi magyar jeles napi szokásokban

Pozsony Ferenc: Szól a kakas már. Csíkszereda, 1998, Pro-Print.

Alaphangként: Pozsony Ferenc jelen könyvével újabb jeles könyvvel bõvült a néprajzi szakirodalom - s ezt nemcsak a leendõ etnográfus és szakmabeli, de a folklórral szimpatizáló laikus is fel tudja mérni. (Ha máshonnan nem, hát abból, hogy a könyv egy tízéves terepmunka eredménye...)A szerzõ azokat a szász királyföldi hagyományokat gyûjtötte fel, amelyeket leginkább a szászok között élõ vagy a szászföldet periférikusan érintõ magyar faluközösségek vettek át. Azt, hogy egy hagyományból milyen elemeket vesz át egy magyar település és azt mennyire intenzíven építi be saját szokásrendszerébe, jól meghatározott törvényszerûségek szabják meg.Ez az átvétel akkor a legintenzívebb - írja Pozsony Ferenc -, ha a befogadó csoport identitásának egy nagyon lényeges eleme megegyezik az átadó csoportéval. Magyarán, a szász tradíció hatása a lutheránus felekezethez tartozó magyar közösségekben volt a legerõsebb, mert a falu jeles napi ünnepkultúráját a szász lutheránus egyházhoz való tartozás határozta meg... (És igen erõsen determinálhatta a szász egyház a magyarok szokásrendszerét, hiszen nagyon sok szászföldi magyar közösség csak a XVIII. század végén vagy a XIX. század közepén kapott magyar anyanyelvû lelkipásztort.) A legényegyletek, asszonytársulások meghonosodása a királyföldi magyar szórványközösségekben, ennek a - földrajzi és vallási értelemben vett - szoros együttlétnek köszönhetõ.
A tanulmány jelentõs része a kakasütõ szokások rendszerét tárgyalja. Ez a szokás szintén szász eredetû, de átvételét nem az egyházi vagy világi hatalom befolyásolta, hanem az, hogy az erdélyi magyar folklórban - már az átvétel elõtt - olyan, a kakashoz kapcsolódó elemek éltek, amelyek elõkészítették a kakast kivégzõ szász szokás beépülését. Pl. az aratáskor kivégzett kakas rituáléjában az az elgondolás rejtõzött, hogy a megölt kakas vére növeli a föld termékenységét. A magyar folklórban viszont a kakas a termékenység szimbóluma volt, tehát a már meglévõ jelentésmezõbe igen könnyedén be tudott épülni egy szokásrendszerében ugyan más, de jelentésében azonos hagyomány. És van olyan átvétel is - mondja Pozsony - amikor egy szokásrendszerbõl csak egy-két elem épül be a befogadó csoportnak egy már meglévõ hagyományába. (Pl. a farsang bizonyos elemei, újévköszöntõ szokások stb.)
Többek között hát ezekrõl, a periférikus elemek beépülésének mechanizmusáról, funkcióváltásáról és kulturális interferenciáról olvashat még e remek könyvben az olvasó.

Orbán Kinga
(Könyvjelzõ)