|
Csíkmadaras
A Hargita megyei (Románia) 700 éves település
Erdély keleti részén, a Hargita hegység
vulkáni vonulata és a Csíki-havasok közé
beékelõdõ medence északi felében
található. A felcsíki tájegységhez
tartozik. A mai település az Olt mentén észak-dél
irányú útvonalak mentén alakult ki. Átszeli
az Olt folyó meg a Madaras-patak, amely a falu központi
részén, két ágra szakadva torkollik az Olt
folyóba.
A falu nevét viselõ Madarasi Hargita-csúcs a maga
1801 méterével a vulkánikus kráter északi
peremén emelkedik az egész Hargita hegylánc fölé,
mintegy strázsálja a lábánál meglapuló
falut, és mintegy tanúja a sokat megért település
viszontagságos történelmének. A köztudatban
a hegycsúcs minden öröm forrása. Védelmet
nyújtott a török-tatár betörések
idején, a '48-as szabadságharc, a két világégés
idõszakában. A falu tõle várta és
várja az életet jelentõ csapadékot, bár
idõnként a falura zúduló fergeteges viharok,
jégverések, árvizek eredeztetõje is. A csúcson
az Egyházközség 1985-ben állított keresztet,
ahol minden év szeptemberében szentmisén vesznek
részt az odazarándokló csíkmadarasiak.
 Tengerszint
feletti magassága a falunak 670-690 m között ingadozik.
Az utóvulkanikus tevékenység ásványvízforrások
formájában jelentkezett. Ezeket a településen
belül is megtaláljuk. A víz felszínre törésében
szerepe volt az 1960-as években végzett geológiai
mélyfúrásoknak. Ekkor épült fel a kádas
közfürdõ, sõt szabadtéri strand is létesült
a 26°C-os gyógyhatású ásványvíz
felhasználásával. Ma a víznyomás
lecsökkenése miatt nem üzemel, új beruházásra
vár!
A település éghajlata mérsékelt, inkább
zord, az évi középhõmérséklet
alig éri el a 7°C-ot. Õsszel-télen gyakori
a köd, viszont a falu szélvédett.
Hegyeit fenyõerdõ borítja, ahol számos védett
növényfajt találunk. Faunája is igen gazdag.
A védett állatok között a barnamedve, a hiúz,
a siketfajd említhetõ.
Bár termõtalaja rendkívül rossz minõségû,
agyagos, kötött, nem alkalmas kenyérgabona termesztésére,
az itt élõk szinte kizárólagos megélhetési
forrása a mezõgazdaság. Csekély jövedelmet
a burgonyatermesztéssel lehet elérni. Az állattenyésztésre
kedvezõbbek a feltételek, hiszen nagykiterjedésû
legelõkkel, alpesi legelõkkel rendelkezik.
A település nevének eredetére vonatkozóan
több felfogás él a köztudatban. Az egyik szerint
a környéken élõ, fészkelõ sok-sok
madárfajról kapta a nevét: tehát "madaras"
hely.
Hitelesnek tekinthetõ az a feltevés is, miszerint a település
eredeti helyén, a hegylánc lábánál
élõk "vadászó madarakat", értsd:
sólymokat tenyésztettek, ezekkel vadásztak, sõt
az idegeneknek is sólymaikkal szolgáltattak. Tehát
"madaras" (emberek), a szószerkezet egyik tagja elmaradt,
a foglakozás megnevezte a helyet!
Csíkmadaras határának nyugati részében
a fejedelemség korai szakaszában, a XVI.-XVII. században
vashámorok mûködtek 1732-ig. A hámorosokat
az egész régióból verbuválták.
A salakdombok ma is jól láthatóak. A település
határában jelentõsek a vastartalékok. Feltárásuk
céljából az 1960-as években nagyméretû
geológiai kutatások zajlottak. A kitermelésre a
mai napig nem került
sor, hiszen a kõzetek feletti vízréteg magas technológiát
és jelentõs beruházásokat feltételez.
A XIX. században székely helyõrség állomásozott
a faluban. Parancsnokának, Kiss Sámuelnak itt születik
a harmadik fia, Kiss Ferenc 1825-ben. Az 1848-49-es szabadságharcot
törzstisztként, honvéd alezredesként harcolja
végig. 16 évi várfogságra ítéli
Haynau. Szabadulása után katonai szakkönyveket, röpiratokat
ad ki, tanára
a budapesti Katonai Akadémiának. 1873-ban hal meg az olaszországi
Meránban. A település nagy szülöttjének
tartja, átmenti a mába eszméit, szellemét.
Az iskola 1990-ben vette fel nevét, tiszteletére mûemléket
állíttatott 1996-ban, melynek alkotója Szervátiusz
Tibor szobrászmûvész. 
A szabadságharc idején Madarason lõporgyár
mûködött, melyet a császári csapatok orosz
segédlettel röpítettek levegõbe.
A falu nagy árat fizetett a két világháború
idején. Az elsõben 143, a másodikban 37 fiát
veszítette el. A templom kertjében felállított
emlékmû õrzi áldozatukat, melyet az 1995-ben
létrehozott "Szent Antal Humanitárius Egyesület"
állíttatott. Felavatására 1996-ban került
sor. A település sajátos jegyei évszázados
történelme során rajzolódtak ki. Szûkmarkú
földje lehetetlenné tette a megmaradást. A lakosság
minden vagyona, örökkévaló kenyere az erdõ
volt. Hatalmas kiterjedésû erdõjét a falu
a század elejétõl az 1848-as államosításig
közbirtokossági alapon termelte ki és értékesítette,
ki-ki részaránya szerint. A fenyõáru elõállításához
34 vízifûrész (gatter) sorakozott a településen
kívül a Madaras-patak mentén. A
fenyõdeszkát Brassóba, Háromszékre
kóberos szekereken szállították, kenyérgabonára
cserélték. Tucatnyi vízimalom is létezett,
mutatóba mára egy maradt fenn, mely az Olt vizének
energiáját hasznosítja. Bizonyára kényszerbõl
született és jövedelempótló szerepet
töltött be a fazekas mesterség, mely a diktatúra
áldozatául esett.
Orbán Balázs szállóigévé vált
sorai a településrõl frappánsak: "Ez
a falu Madaras, hol a pap is fazakas." A cserépedény-készítés
pragmatikus, gyakorlati hasznán túl a madarasiak szépteremtõ
tehetségérõl is sokat elárult. Emlékét
a nyersanyagra- agyagra utaló dûlõnevekben, család-
és utcanévben lelhetjük fel. Az iskola etnográfiai
múzeuma õriz mutatóban néhány szerényen
díszített vízjeles ivóvíztárolásra
szánt korsót, töltelékeskáposzta-fõzéshez
használt fazakat, tányért. Az edényeket
kiégették, egy részüket bevonták zöld
zománccal.
Csíkmadaras a múlt században messze földön
vált híressé az itt készített cserépkályhacsempéirõl
is. Ezekben mutatkozott meg igazán a helyiek népmûvészete.
Díszítõmotívumként virágokat,
állatokat mintáztak a cserepekre. Leginkább a tulipánokat,
pávákat kedvelték.
Csíkmadaras székely település, magyarok lakják.
Demográfiai viszonyaira az elsõ részletes utalás
az 1614-ben Bethlen Gábor-féle összeírás,
mely 106 családot regisztrál. A lélekszám
az 1980-as évek elején éri el a legmagasabb szintet:
a 2500 lelket. Ma 2300 lakosa van. A fogyást a diktatúra
faluromboló ördögi politikája, az
egzisztenciális okok miatt városra vándorlás
váltotta ki. De szerepe volt a település perspektívanélküliségének
is, hiszen a lakosok tiltakozása ellenére Dánfalvához
annektálták, elveszítve így több évszázados
önállóságát, községi rangját,
s ezzel együtt fejlõdési távlatait.
Lakói mind római katolikusok. Önálló
egyházközségként 1742-tõl szerepel,
addig a Karcfalvi Nagyboldogasszony Egyházközség
filiáléja volt. Mai templomának építését
1770-ben kezdték el, és 1796-ban fejezték be. Védõszentjei
Péter és Pál apostolok, búcsúnapja
június 29. Szent Antal kápolnája a XV. századból
csak romjaiban maradt az
utókorra. Ebben hallgattak szentmisét a vashámorosok.
A kápolna mára újjáépült, felszentelésére
1992-ben került sor.
Oklevelekkel bizonyítható szervezett tanítás
1742-tõl folyik a faluban. 1948-ig katolikus iskola mûködött
az emeletes iskolaépületben, melyet 1876-ban avattak. A
mai fõépület állami iskolaként épült
az iskola erdejébõl értékesített
fa árából 1936-ban. A tornateremként használt
épület 1900-ból való. Az új óvodaépület
1986-ban
létesült a lakosság hozzájárulásából.
Napjainkban 8 osztályos általános oktatás
folyik mintegy 200 tanulóval és 17 pedagógussal,
tanítóval és tanárral. Az iskoláskor
elõtti oktatásban 90 gyermek vesz részt 4 óvónõ
vezetésével. A település nagyrabecsüli
templomát és iskoláját, értéknek
tartja a tudást, ezzel magyarázható, hogy a falu
rendkívül nagy számú egyetemet végzett
értelmiségit adott a szûkebb pátriának.
Az iskola udvarán jégpálya épült 1970-ben,
jégkorongcsapata több bajnokságot megnyert, sok kupát
elhódított.
Pezsgõ és színes mûvelõdési
életére mi sem jellemzõbb, mint az, hogy két
hagyományõrzõ együttese is van, a "Forrás"
Népi Együttes és a Mûvelõdési
Otthon folklóregyüttese. A népszokások színpadi
megjelenítése, az autentikus értékek, hagyományok
megõrzése, átörökítése
a cél. Csíkmadarason otthon érzi magát a
néptánc és népdal.
Az 1989-es fordulat után a település próbál
lábra állni. Családi- és magánvállalkozások
alakultak: Sütõipari termékeket elõállító
K.F.T., tejfeldolgozó "Bomilact" KFT, fafeldolgozó
Rt. vegyesvállalkozás, Fûrészárut
elõállító és mezõgazdasági
Rt. "Hámor" fedõnévvel valamint tucatnyi
kereskedelmi családi vállalkozás.
A település nyitott a világ felé. Kiépítette
testvérfalusi kapcsolatait a magyarországi Duna-menti
Apostaggal, Bácsmadarassal, a svájci Romanel sour Lausanne-nal.
A település múltjába és jelenébe
ad betekintést az 1996-ban a marosvásárhelyi Mentor
Kiadónál megjelent kötet: Pál-Antal Sándor
- Ördögh Imre - Balázs Dénes - Miklós
Márton: Csíkmadaras - egy felcsíki falu hét
évszázada.
(Székely Dénes
összeállítása)
|
|
