![]() |
Vidékek | |||
|
Valea Ghimes, a GyimesekA Pogányhavas (1350 méter) déli oldala alatt kapaszkodik föl a Fügés-tetõre (1159 méter), majd szélesen kanyargó lejtõn érkezik meg a Tatros patak völgyébe a Moldvába tartó 12A jelzésû országút Hargita megye leghosszabban elnyúló településfüzére - a Gyimesek - kíséretében. Bükkloka az elsõ, majd jobbról Komjátpataka, balról Sántatelek, Felsõlok, Ugrapatak, Görbepatak, Borospatak, Kápolnapatak, Középlok. Aztán a Patakok lezúduló vizével föltelve északkeletre-keletre-délkeletre fordul a Tatros és vele az országút a Hegyes havas, a Csíki Havasok északi õrcsúcsa alatt (1315 méter), hogy aztán a Gyimesi-szorost elhagyva a történelmi erdélyi határt (Gyimespalánkot) elhagyva kifusson az egyre szélesedõ völgyben Moldvába. Középlok óta a patak és az út társa a Lóvész-tetõ (1288 méter) alatti alagútba kanyargó vasút, amely a Görbe-patak mentén érkezett Madéfalváról. A Tatros felsõ folyásának Patakokba telepedett népét Gyimesfelsõlok, Lunca de Sus község, a határra menõ népesebb településeket Gyimesközéplok, Lunca de Jos község foglalja magába. A két községbe sorolt 9500 lakosú településfüzér lakosságának fõ foglalatossága az állattenyésztés és az ezt támogató földmûvelés. A századforduló elõtt és utána néhány évtizedig az erdõkitermelés átmeneti munkalehetõsége mit sem változtatott a völgy archaizáló életformáján. A századforduló óta a hegycsúcsokra fogyott erdõt követõ legelõk nyári szállásaira költözik ki a ház népe és gazdasága tavasztól õszig és szénát csinál a meredek lejtõn egyensúlyozva az itt is, mint mindenhol Csíkban, hosszú télre. Nincs is egyéb lehetõsége, a szántó kevés. Éppen arra elég, hogy burgonyát és kerti veteményt termeljen meg rajta a háztáji, kevés árpát, zabot. Így aztán a fõ jövedelmi forrás a tej, tejtermék - a vidék hagyományos étrendjébõl egyik sem hiányzik egyetlen napig sem -, a juhok gyapja, sajtja. Ez az archaikus és máig õrzött színes, tartalmában gazdag életvitel teszi a Gyimesek népét élményszerûen érdekessé. Csak ott õrizték meg a húsvéti tojásfestés díszes, gazdag motívumokat ötvözõ fortélyait. A viszonylag késõn betelepült völgyben (Felsõlok anyakönyvét 1895-ben nyitják ki elõször, a község 1908-ban alakul) minden bizonnyal erdõbérlõk szolgálatába szegõdött telepesek alkották az elsõ tartósan megállapodott közösségeket, majd két irányból is (bentrõl, Moldvából) és a 18. század elejétõl sokat zaklatott Csíkból érkeztek a szorost vigyázó várerõsségben szolgáló szépvízi, szentmihályi székelyek kései utódai. |
||||
|