Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc)

A térség - a Hargita-fennsík és a Sóvidéki-dombság, illetve a Küküllõ-közi-dombság keleti és a Homoródi-dombság jelentõs számú településeinek - részben ipari, jobbára kereskedelmi és közmûvelõdési, de mindenképpen képzési, oktatási központja. Korábbi monográfusai is ipari-kereskedelmi jellege mellett iskolavárosi hagyományait, értékeit méltatják. Mint a székelyföldi települések egynémelyikét, a király, majd a vajda látta el megkülönböztetõ kiváltságokkal. Késõbb az Erdélybe kényszerûségbõl áttelepedett királyi udvar már egy átfogó közigazgatási és adórendszer szempontjai szerint emelte ki a térségbeli települések csoportjából és bástyázta körül az elsõ urbánus jogokkal (Izabella királyné 1558-ban kiadott levele indítja el ezt a folyamatot), amelyek aztán - a fejedelemség korában gyakran meg-megtorpanó, késõbb valós - a fejlõdés, a gyarapodás esélyeit jelentették. Az ország közigazgatásánaka korszerûsítési folyamatában elõbb törvényhatósági hatáskört kap, majd 1876-ban rendezett tanácsú város lesz. 1930 és 1956 között szinte duplájára nõtt a népessége, mindvégig megõrizve többségi magyar nemzetiségi jellegét, mint egyébként az egész szûken vett ún. Udvarhely Anyaszék. 1992-ben az idõközben (1952) Betlenfalvával, és Kadicsfalvával kiteljesedõ település népessége 39 959 fõre gyarapodott, s ennek 94,4 százaléka magyar nemzetiségû. 1996-1997. évek adatai három számjegyû elvándorlás jeleirõl tanúskodnak. A céhes közösségekbõl (tímárok, cserzõvargák, szûcsök, szabók, lakatosok, csiszárok, fazekasok, mészárosok, kovácsok, nyergesek, asztalosok, kalaposok, szíjgyártók, fuvarosok, ácsmesterek) ez idõ alatt kisüzemek, helyi ipar és nagyipar cseperedett az 1980-as évek közepére, amelynek nevet és rangot adó létesítményei konfekciógyár, az élelmiszeripari gépgyár, a matricagyár több üzemrészlegével, a cérnagyár és két igen erõs kisipari szövetkezeti tömörülés. Látnivalók:

Ha pl. a Szabadság-tér (parkírozott alakját a két világháború között kapta) észak-nyugati sarkában szállást adó Küküllõ-szálló a támaszpont, akkor a tér kínálja az elsõ látványosságokat: a ma a mallersdorfi ferences nõvérek rendjének otthont adó, Szt. Ferenc-rendi kolostor egyházi tulajdonba visszaadott épülete és temploma (18. század), az egykori Fõteret ketté osztó református templom (18. sz.) - az elõtte álló teljes alakú Orbán Balázs szobrot, a Millennium évében épült Vármegyeháza, a mai Városháza. A református templomtól délre a téren a volt református kollégium (Bethlen János alapította 1672-ben) és a századforduló második évtizede elsõ két évében az internátus megmaradt épülete mellé épített új palota - a mai Benedek Elek tanítóképzõ. Ez az épület ad helyet a félszáz ezer könyvet számláló akadémiai tudományos könyvtárnak is, amelynek alapjait 28 könyvvel Apafi Mihály erdélyi fejedelem tette le). A tér fölött magasodó Szt. Miklós hegyen a mai látnivalók az r.k. plébániatemplom (18. sz.), a plébánia épülete, amely azon kevés épületek egyike, amelyek a 17. századot idézik, a századforduló elsõ évtizedében épült a 16. századi jezsuita alapítású r.k. fõgimnázium, mai - a Tamási Áron nevét viselõ líceum - épülete. A Szabadság térrõl kiinduló Vár utca kalauzol el a várhoz, amelynek tövében a Tompa-ház emlékszobája (Tompa László utca) idézi föl az utcának is nevet adó udvarhelyi költõ és szerkesztõ Tompa László emlékét. Nem datált egyetlen középkori mûemléke a mai városnak a Jézus-kápolna. Szerény, dísztelen egyszerûsége, négylevelû lóhere alakjára emlékeztetõ alaprajza németországi, magyarországi, sõt székelyföldi (Kézdiszentlélek, Székelyszáldobos) 13. sz.-i hasonló építkezések rokonságára utalna. A város északi kijáratának határában a helybéliek kedvenc kiruccanási helyén, Szejkefürdõn Orbán Balázs sírjához környékbeli településekrõl származó és újra felállított Székely-kapu sor vezet.

Hasznos tudnivalók

Telefonkörzetszám: 066

Szálloda: Tarnava ** (143) 8721 Odorheiu Secuiesc, str. Libertatii 16, tel.: 066-213963; 213965, fax: 213970

Kirándulások Udvarhelyrõl

Keleti irányban a Bethlenfalvi utcán a Csíki-útra jutunk ki, amely elõbb Vlahicán (Szentegyháza) át a Homoród-mentének a megyéhez sorolt településeire vezet, egy másik, hosszabb útvonal, a Sóvidékre, majd onnan át Székelykeresztúrra. Székelykeresztúrról a Homoródi-dombság észak-keleti falvain át vissza Udvarhelyre.